Dees Szilvia_disszertacio.pdf - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

1.2 A kezdetek
Az első akadémiát Kr. e. 387-ben a görög filozófus, Platón alapította Akadémosz
ligetében, Athén közelében, ahol a diákjainak filozófiát, matematikát és testnevelést tanított,
mintegy előfutáraként a modern európai egyetemeknek. Más görög városok is ismertté váltak
oktatási intézményeikről: Hippokratész városa, Kos, az orvosi iskolájáról, Rodosz pedig
filozófiai iskoláiról. A legismertebb ókori görög "egyetem" az Alexandriai Múzeum és
Könyvtár volt. Platón után körülbelül ezer évvel a modern egyetemekhez hasonló
intézmények alakultak Perzsiában és az iszlám világban, nevezetesen a Gundishapuri
Akadémia, később pedig az Al-Azhar Egyetem, Kairó egyeteme. A Karoling korszakban
arisztokraták gyerekeinek oktatása céljából hoztak létre egy híres akadémiát Charlemagneban,
hogy segítsék a birodalom vezetéséhez szükséges szakismeretek elsajátítását. Ez már
előrevetítette az egyetemek kialakulását a 11. században.
1.3 A középkori egyetem
Európa egyetemei legnagyobb számban a középkorban, Angliában, Franciaországban,
és Itáliában jöttek létre a 12-15. század folyamán. A görög, a római, illetve a középkori
nevelés és oktatás átmeneteit a képzés hasznosságának fokozatos hangsúlyozása jellemezte.
Sajátos intézményesülésüket a városiasodó társadalom egyre professzionálisabb
szakképzettséget igénylő szükségletei alakították. A városok megjelenése ugyanis maga után
vonta az értelmiség elterjedését is, amelyet tulajdonképpen a mesteremberek testesítettek
meg. Az áruforgalommal és az árucserével párhuzamosan az eszmecsere is ezeken a helyeken
összpontosult. Ennek a kezdeti értelmiségnek a „mestersége” saját tudományáguknak a
művelése, alkalmazása és tanítása volt (septem artes libres – hét szabad művészet), eszközei
pedig a saját szerszámokon kívül egyre inkább az ismeret, az eszmék, amelyek később
írásban, könyvek formájában is testet öltöttek. (Ferencz S., 2001) Megváltozott, egyre inkább
szakmává, hivatássá vált a professzori, tanítói és kutatói szerepkör is. Míg korábban a klérus
csak másodsorban, időszakosan vállalta magára a tanítást és az írást (de a kutatást
semmiképpen), addig a városi értelmiség, a „professzorok” hivatásként űzték a tudósok
munkáját. (Le Goff, J., 1979)
A tizenegyedik században veszi kezdetét Európában az az általános fellendülés,
amelynek hatásai a későbbi középkori tudományosság valamennyi területén nyomon
követhetők. Az időszak kétséget kizáróan a tudományok és az iskolák kibontakozásának az
évszázada is. A jog, a teológia éppúgy virágzásnak indul, mint például a nagyon is
15