Dees Szilvia_disszertacio.pdf - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

félnek sok munkára, külső és belső változásra van szüksége ahhoz, hogy a megálmodott
harmadik generációs egyetemi modell és a vállalkozások felhőtlen kapcsolata megvalósuljon.
4.1 A transzfer tárgya: a TUDÁS
A tény, hogy a 21. század társadalma tudásalapú társadalom, azt is jelenti, hogy a
felsőoktatási intézmények fő profilját jelentő tudástermelés az egyik legjelentősebb ágazattá
emelkedik. Nem véletlen, hogy a világ legfejlettebb államában, az Amerikai Egyesült
Államokban a már több éve létező úgynevezett regionális tudáscentrumok általában a nagy
egyetemek közvetlen környezetében alakultak ki.
A sikeres „vállalkozóvá válás” másik kritériuma a keresleti oldal meghatározottsága.
Meg kell ismerni egyrészt a társadalom és a lakosság, de ami ennél is fontosabb a vállalati
szféra fogadókészségét a tudásközpontokkal szemben: mennyire hajlandóak kihasználni a
szellemi tőkét, igénybe venni a tudásközpontok kínálta szolgáltatásokat, részt venni közös
kutatás-fejlesztési együttműködésekben.
Napjaink közgazdaságtudományi elemzései egyre nagyobb figyelmet szentelnek a
tudásalapú gazdaság vizsgálatának, amelynek elérése ma már a nemzeti, regionális fejlesztési
politikák célja is. Gunnar Eliasson definíciója szerint „a tudásalapú gazdaság egyúttal olyan
rendszer, amelyben nemcsak a szűkebben vett tudásiparok, hanem valamennyi gazdasági
szegmens növekedését lényegileg a tudástranszfer eredményessége határozza meg”. (Szabó
K. 1999, 279. oldal) És bár Eliasson mindegyik gazdasági szféra növekedés-generátorának a
tudástranszfert tekinti, mégis van két olyan ágazat, ahol a tudás és annak hatékony közvetítése
kiemelt szerepet játszik: egyik az oktatás, mint a tudás generálója és átadója, a másik pedig a
vállalkozói szféra, mint annak üzleti alapon történő hasznosítója. Szükséges tehát egy olyan
elméleti sík felállítása, amely egyszerre tudja kezelni a dinamikus, tudásteremtő,
profitorientált vállalatok és a társadalom, a gazdaság egyéb szegmenseinek tudásteremtését, a
köztük lévő tudástranszfert.
Boutellier és szerzőtársai (2000) a tudás kódolhatósága szempontjából négy kategóriát
állapított meg, amely az egyetemeken felhalmozódott tudásokat is jellemzik:
- A szocializált tudás: maga a vállalati kultúra, a vállalaton belül fellelhető normák, a
szokások, a vállalaton belüli kommunikáció, a stresszhelyzetek kezelése, a légkör, a
látható és láthatatlan elemek. Ezek mind rejtett, ún. hallgatólagos tudástartalmaknak
minősülnek. Az egyetemek esetében ez tulajdonképpen az oktatási és a kutatási
környezet: a kutatók érdemei, megbecsülésük, képességeik, a kutatói légkör, a team-
81