Dees Szilvia_disszertacio.pdf - PTE Közgazdaságtudományi Kar ...

e. egy professzionális gazdasági vezető, aki felel az összes erőforrásért
(gazdálkodásért, humán erőforrásért és infrastruktúráért – facility
menedzsment).
A felsővezetés döntéshozatali munkáját minden esetben szakértői teamek kell, hogy
támogassák, amely csoportokban szerepet kapnak az egyetem képviselői és külső
szakértők egyaránt, mind az akadémiai, mind az üzleti (sőt akár állami) oldal
képviseletében. Külön stratégiai szolgáltató szervezet kívánatos azoknak a feladatoknak
a megvalósításához, amelyek központi felügyeletet és koordinációt igényelnek a
méretgazdaságosság szempontjából. Az egyetemi karokat – amelyek egyre inkább
projektorientált intézetekké alakulnak át – az akadémiai vezetők működtetik. Ez a négy
elemből (1. professzionális felső vezetés, 2. szakértői teamek, 3. központi szolgáltató
egység és 4. akadémiai vezetés) álló szervezeti struktúra szolgáltathat megoldást a
vállalkozói egyetem számára, hogy egyrészt megfelelően képes legyen ösztönözni
szakembereit, ugyanakkor pedig megfeleljen mind a hatékonysági, mind a minőségi
követelményeknek.
2. Létrehozza az ún. fejlesztő perifériákat 6 , és gondot fordít ezek menedzsmentjére is. Ipari
és üzleti parkokat, független kutató-fejlesztő helyeket, központokat, és más, speciális
szolgáltatást nyújtó infrastruktúrát alakítanak ki, amelyet az egyetem és a vele
együttműködő partnerek szolgálatába állítanak, hasznosítnak, valamint inkubációs
tevékenységet folytatnak. Ezek az egységek nagy gazdasági önállósággal rendelkeznek,
és egyértelműen üzleti jellegű tevékenységet folytatnak, szolgáltatást kínálnak. „A
perifériák tehát lényegében az egyetem és az üzleti világ, az egyetem és a lokális
környezet közötti összekötő kapocs szerepét töltik be, mivel lényegük szerint ezen
szférák vonásait egyaránt magukon viselik.” (Hrubos I., 2001. 22. oldal)
3. Megkettőződik az egyetem szervezete
Clark azt tartja kívánatosnak és jelentős fejlődési lépésnek, ha a szervezet mátrixszerűvé
válik. Egyrészt megmarad az egyetemek tradicionális kari tagozódása (amely
karok egy-egy tudományterületet képviselnek), ugyanakkor interdiszciplináris,
projektszemléletű kutató teamek alakulnak. Így egy-egy akadémiai egység, illetve az
egyes professzorok mindkét vonalon tevékenykedhetnek. Míg a hagyományos
akadémiai egységek a diszciplináris rendet követik, a perifériákon az interdiszciplináris
6 Wissema ugyanezt a feladatkört „Technopark”-nak nevezi el.
27