Az első találkozás

mikor megkérdezte Angelától, hogy a családom sokat hiányzik az iskolából. Nem, nemtudhatta – döntötte el Angela.Jessica gondolatai átváltottak meglepettségből gyanakvásba. Bella ezt elhallgatta előttem.„Hol voltál?” Követelte Bellát bámulva, de engem is meglesett a szeme sarkából.„Eltévedtem. És aztán belefutottam Edward-ba.” Mondta Bella felém intve egyik kezével.Hangja feltűnően normális volt. Mintha tényleg ez lett volna minden, ami történt.Biztos sokkot kapott. Csak ez az egy magyarázat volt a nyugodtságára.„Nem lenne gond, ha csatlakoznék hozzátok?” Kérdeztem – udvariasan; tudtam, hogy márettek.Szent ég, de helyes! – gondolta Jessica, feje hirtelen értelmetlenségekkel lett tele.Angela se volt sokkal nyugodtabb. Bárcsak ne ettünk volna. Wow. Csak. Wow.Miért nem tudom ezt elérni Bellánál?„Ööö… persze.” Egyezett bele Jessica.Angela homlokát ráncolta. „Um, igazából, Bella, mi már ettünk, miközben rád vártunk.”Ismerte be. „Sajnálom.”Mi? Fogd be! – panaszkodott magában Jessica.Bella vállat vont. Olyan nyugodt. Határozottan sokkot kapott. „Semmi gond – nem vagyokéhes.”„Szerintem enned kellene valamit.” Ellenkeztem. Szüksége van egy kis cukorra avéráramlatába – habár így is elég édes illata volt, gondoltam savanyúan. A félelempillanatokon belül legyűrhette, és egy üres gyomor nem segített volna. Olyan könnyen elájult,tudtam ezt tapasztalatból.Ezek a lányok nem kerülnek veszélybe, ha egyenesen haza mennek. A veszély nem lopódzikaz ő nyomukban.És inkább lennék egyedül Bellával – addig, amíg hajlandó egyedül lenni velem.„Nem bánod, ha én viszem Bellát haza?” Mondtam Jessicának, mielőtt Bella felelhetett volna.„Így nem kell várnotok, miközben eszik.”„Uh, nem gond, gondolom…” Jessica szándékosan Bellára nézett, valami jelet keresett, hogyBella is ezt akarta.Maradni akarok… de Bella valószínűleg csak magának akarja. Ki ne tenné? – gondolta Jess.Ugyanabba a pillanatban látta, hogy Bella kacsintott.Bella kacsintott?„Oké.” Mondta Angela gyorsan, hogy mihamarabb el tudjanak menni, ha Bella tényleg eztakarta. És úgy tűnt, ezt akarta. „Holnap találkozunk, Bella… Edward.” Küzdött, hogyközömbösen tudja kimondani a nevemet. Aztán megragadta Jessica kezét és elkezdte őtelhúzni.Találnom kell valami módot arra, hogy megköszönjem Angelának mindezt.Jessica kocsija a közelbe volt egy utcalámpa fénye alatt. Bella óvatosan figyelte őket, a kisránc megjelent a szemei között, míg be nem szálltak a kocsiba, tehát teljesen tudatában volt aveszélynek, amibe benne volt ezelőtt. Jessica integetett, miközben elhajtott, és Bellavisszaintegetett. Amint a kocsi eltűnt, mély levegőt vett és felém fordulva rám nézett.„Őszintén, nem vagyok éhes.” Mondta.Miért várta meg, hogy elmenjenek, mielőtt beszélt volna? Tényleg egyedül akart velemmaradni – még most is, miután tanúja volt gyilkos dühömnek?Ha ez volt a helyzet, ha nem, enni fog valamit.„Ne nevettess.” Mondtam.Kinyitottam előtte az étterem ajtaját és vártam.Felsóhajtott, és besétált.