Az első találkozás

Örültem, hogy a hírek még azelőtt lementek, hogy suliba mentem volna, nyugtalanulhallgattam, hogyan fejezik ki az emberek a fontos dolgokat, és mekkora figyelmet tud azmagára vonni. Ez egy lesújtó nap volt, szerencsére. Volt egy földrengés Dél-Amerikában ésegy politikai emberrablás a Közel-Keleten. Szóval ez csak a végén került elő néhánypillanatig, pár mondat és egy szemcsés kép által.„Alonzo Calderas Wallace-t, a sorozatos erőszakos cselekedetekkel és gyilkossággalgyanúsított személyt, akit köröztek Texas és Oklahoma államban, letartóztatták múlt éjszakaPortland-ben, Oregon államban egy névtelen bejelentésnek köszönhetően. Wallace-teszméletlenül találták meg egy sikátorban ma kora reggel, mindössze néhány méterre arendőrségtől. A hivatalos személyek még nem tudják megmondani, hogy kiadják-e Houstonvagy Oklahoma City-nek, hogy ott álljon bíróság elé.”A kép homályos volt, egy rendőrségi célra készített felvétel, és a kép készítésekor sűrűszakálla volt. Még ha Bella látta is, valószínűleg nem ismerte meg. Remélem, hogy nem tette,ez szükségtelenül megijesztette volna.„Nem lesz nagy sajtóvisszhangja itt a városba. Ez túl messze történt, hogy felkeltse a helyiérdeklődést.” Mondta Alice. „Jó ötlet volt Carlisle-tól, hogy kivitte őt az államból.”Bólintottam. Bella nem szokott sokat TV-t nézni, és még nem láttam az apját se mást nézni asportcsatornákon kívül.Megtettem, amit tudtam. Ez a szörnyeteg többé nem fog vadászni, és én nem voltam egygyilkos. Nem mostanában, akárhogy is. Helyes dolog volt megbízni Carlisle-ban, de mégmindig azt kívántam, hogy a szörnyeteg ne ússza meg olyan könnyen. Reménykedésenkaptam magam, hogy kiadják Texas-nak, ahol a halálbüntetés elég gyakori…Nem. Ez nem számított. Magam mögött kellett hagynom ezt, és fontosabb dolgokra kellettkoncentrálnom.Bella szobáját kevesebb, mint egy órája hagytam el. Máris arra vágytam, hogy újra láthassam.„Alice, bánnád –”Leállított. „Rosalie fog vezetni. Meg van sértődve, de tudod, hogy imádja a kifogásokat, hogymutogassa a kocsiját.” Alice felnevetett.Rávigyorogtam. „Találkozunk a sulinál.”Alice felsóhajtott, és a vigyoromból grimasz lett.Tudom, tudom – gondolta. Még nem. Várok addig, míg kész nem leszel bemutatni engemBellának. Tudnod kellene azonban, hogy ez nemcsak az én önzőségemről szól. Bella iskedvelni fog engem.Nem válaszoltam neki, miközben kisiettem az ajtón. Ez egy másik szemszögből mutatta be ahelyzetet. Bella meg akarta ismerni Alice-t? Akart egy vámpír barátnőt?Bellát ismerve… ez az ötlet valószínűleg a legkevésbé zavarná őt.Homlokomat ráncoltam. Amit Bella akart és ami a legjobb volt számára, az két különböződolog volt.Nyugtalanságot kezdtem érezni, miközben leparkoltam Bella kocsifelhajtójára. Az emberibölcsesség azt mondta, hogy a dolgok másképp néznek ki reggelente – hogy a dolgokmegváltoznak, míg alszol rájuk egyet. Másképp nézek ki a köd gyenge fényében Bellaszámára? Még vészjóslóbban, vagy kevésbé, mint amilyen voltam az éjszaka sötétében? Azigazság megérett benne, míg aludt? Félni fog végre tőlem?Álmai azonban békések voltak múlt éjszaka. Mikor kimondta a nevemet, újra és újra, akkormosolygott. Többször is kérlelve motyogta, hogy maradjak. Ez nem jelent semmit máravonatkozóan?Idegesen vártam, hallgatva a házon belüli zajait, a haját összefogta egy rendetlen fonatba, amia tarkójánál szét is vált. A vastag zöld pulóver, amit viselt nem volt elég ahhoz, hogy vállát nehúzza össze a hideg ködben.