Az első találkozás

Mint egy vadász. Egy megszállott vadász. Egy megszállott, vámpír vadász.Az iskola, a mai nap valahogy még unalmasabbnak tűnt, mint egy héttel ezelőtt. Mint a kóma.Mintha a színek eltűntek volna a téglákról, a fákról, az égről, az arcokról körülöttem… Arepedéseket bámultam a falakon.Volt még egy helyes dolog, amit meg kellett volna tennem… de nem tettem. Természetesen,ez egyben egy rossz dolog is volt. Csak azon múlott, honnan nézed.Egy Cullen szemszögéből – nem csak mint vámpír, hanem mint Cullen, valaki, aki egycsaládhoz tartozott, egy ilyen ritka dologhoz a mi világunkban – a helyes dolog valahogy ígyhangzott volna:„Meglepett, hogy az osztályban látlak, Edward. Hallottam, hogy te is érintett voltál abban aszörnyű balesetben ma reggel.”„Igen, Mr. Banner, de szerencsém volt.” Egy barátságos mosoly. „Végül is nem sérültemmeg… Bárcsak ugyanezt mondhatnám Tylerről és Belláról.”„Hogy vannak?”„Azt hiszem Tyler jól van… csak néhány felszíni sérülés a szélvédő üvegétől. Bella felőlnem vagyok biztos.” Egy aggódó homlokráncolás. „Lehet, hogy agyrázkódása van. Úgyhallottam, egy ideig eléggé össze volt zavarodva – még képzelődött is. Az orvosokaggódtak…”Így kellett volna mennie. A családomnak tartoztam ezzel.„Meglepett, hogy az osztályban látlak, Edward. Hallottam, hogy te is érintett voltál abban aszörnyű balesetben ma reggel.”„Én nem sérültem meg.” Semmi mosoly.Mr. Banner kényelmetlenül áthelyezte a súlypontját a másik lábára.„Nem tudod hogy van Tyler Crowley és Bella Swan? Úgy hallottam, volt néhány sérülés…”Megvontam a vállam. „Nem tudom.”Mr. Banner megköszörülte a torkát. „Ö, rendben…” mondta, jeges pillantásom egy kicsiterőltetetté tette a hangját.Gyorsan visszasétált az osztályterem elejébe, és elkezdte az órát.Helytelen volt ezt tenni. Kivéve, ha egy rejtettebb szemszögből nézted.Egyszerűen csak olyan… lovagiatlannak tűnt, a háta mögött befeketíteni a lányt, főleg hogysokkal megbízhatóbb volt, mint amilyenről álmodtam. Semmit sem mondott, amivelelárulhatott volna, annak ellenére, hogy jó oka volt rá. Áruljam el őt, amikor nem tett mást,csak megőrizte a titkomat?Volt egy közel azonos beszélgetésem Mrs. Goff-fal is – csak nem angolul, hanem spanyolulmiközbenEmmett vetett rám egy jelentőségteljes pillantást.Remélem jó magyarázatod van a történtekre. Rosalie már háborúra készül.A szemeimet forgattam, anélkül, hogy rá néztem volna.Igazából sikerült előállnom egy tökéletesen hangzó magyarázattal. Ha nem tettem volnasemmit, hogy megállítsam az autót, mielőtt elgázolta volna a lányt… Visszahőköltem agondolattól. De ha elütötte volna, ha megsérült volna, és elkezdett volna vérezni, vörös véreaz aszfalton, friss vérének illata a levegőben…Újra megborzongtam, de nem csak a rettenet miatt. Egy részem beleborzongott avágyakozásba. Nem, nem lennék képes látni, hogy vérzik, anélkül hogy elárulnám magunkategy sokkal utálatosabb, és rettenetesebb módon.Tökéletes indok lett volna… de nem fogom használni. Túl szégyenletes volt.És sokáig nem is gondoltam erre a tényre.Vigyázz Jasperrel, mondta Emmett, visszatérítve a jelenbe. Ő nem olyan mérges… deelszántabb.