Az első találkozás

Elmémet hátra hagytam, hogy figyelhessem Bellát, miközben sebesen elsétáltam, majdnemfutottam a kísértés elől. Elkaptam Mike Newton gondolatait – azok voltak a leghangosabbak –miközben Bellát figyelte, aki szórakozottan elsétált mellette, szemei életlenek és arca vörösvolt. Mike mogorván nézett és hirtelen a nevemet átkozta a fejében; nem tudtam elfojtani apróvigyoromat erre reagálva.Kezem bizsergett. Meghajlítgattam, majd ökölbe szorítottam, de tovább égettfájdalommentesen.Nem, nem sértettem meg – de megérintése mégis hiba volt.Úgy éreztem, mint ha tűzben állnék – mint ha a torkomban lévő égető szomjúság szétterjedtvolna egész testemben.Legközelebb, mikor ilyen közel leszek hozzá, képes leszek megállni, hogy ne érintsem meg?És ha meg is érintem, meg tudok állni annyinál?Nincs több hiba. Ennyi volt. Őrizd meg az emléket, Edward – mondtam magamnakgyászosan. És tartsd a kezeidet magad mellett. Ennyi, vagy muszáj lesz kényszerítenemmagam, hogy elmenjek… valahogy. Mert nem engedhettem magam közel hozzá, haragaszkodom a hibákhoz.Mély levegőt vettem és próbáltam egyensúlyba hozni gondolataimat.Emmett utolért az angol épületnél.„Hé, Edward.” Jobban néz ki. Furcsán, de jobban. Boldog.„Hé, Em.” Boldognak tűntem? Feltételeztem, a fejemben lévő zűrzavar ellenére, tényleg úgyéreztem magam.Tartsd a szádat csukva, kölyök. Rosalie ki akarja tépni a nyelvedet.Felsóhajtottam. „Sajnálom, hogy magadra hagytalak ezzel a helyzettel. Mérges vagy rám?”„Nem. Rose túlteszi majd magát rajta. Ez amúgy is elkerülhetetlen volt.” Azok után, amitAlice látott közeledni…Alice látomása nem azok voltak, amire ebben a pillanatban gondolni akartam. Előre néztem,fogaim megint összecsattantak.Miközben valami elterelő gondolatot kerestem, elkaptam Ben Cheney alakját belépni aspanyol terembe épp előttünk. Ah – itt volt a lehetőségem, hogy megadjam Angelának azajándékát.Megálltam és megragadtam Emmett karját. „Várj egy pillanatot.”Mi van?„Tudom, hogy nem érdemlem meg, de megtennél nekem egy szívességet?”„Mit is?” Kérdezte kíváncsian.Egy szuszra – és olyan sebességgel, hogy érthetetlenné váltak a szavak az emberek számára,nem számítva, hogy azok hangosan lettek kimondva – elmagyaráztam neki, mit is akarok.Döbbenten nézett rám, mikor befejeztem, gondolatai olyan zavartak voltak, mint az arca.„Szóval?” Buzdítottam. „Segítesz nekem?”Beletelt neki egy percbe, mire válaszolt. „De miért?”„Ugyan, Emmett. Miért ne?”Ki vagy te és mit csináltál a testvéremmel?„Nem te vagy az, aki azért panaszkodik, hogy a suli mindig ugyanolyan? Ez egy kicsit más,igaz? Tekintsd úgy, mint egy kísérletet – egy kísérlet az emberi természetről.”Még egy pillanatig bámult rám, mielőtt belement volna. „Nos, ez tényleg más, elismerem…Oké, rendben.” Emmett felhorkant, majd megvonta a vállát. „Segítek neked.”Rávigyorogtam, egyre nagyobb lelkesedést éreztem a tervemmel kapcsolatban most, hogy ő isbenne volt. Rosalie egy büntetés volt, de mindig tartozni fogok neki azért, mert Emmett-tettválasztotta; senkinek se volt jobb bátyja, mint nekem.Emmett-nek nem volt szüksége gyakorlásra. Egyszer elmondtam neki a mondatait suttogva,miközben besétáltunk a terembe.