Az első találkozás

Velem volt egy másik alak, de nem volt elég világos ahhoz, hogy felismerjem. A képmegremegett , majd elveszett a jövő milliónyi apró válaszútja közt.„Nem értettem túl sokat ebből.”- mondtam neki mikor a látomás eltűnt a szeme elől.„Én sem. A jövőd annyira változékony, hogy nem tiszta a folytatás .Bár azt gondolom …”Megállt, és a szemei előtt lepergette a legutóbbi látomásai hatalmas gyűjteményét …Hasonlóak voltak és homályosak.„Úgy érzem valami hamarosan meg fog változni”- mondta ki hangosan.”Az életed úgy tűnikkeresztúthoz érkezett.”Kíméletlenül kinevettem.„Feltűnt neked is, hogy ez most úgy hangzott, mint egy karneváli cigányasszony hamisjóslata.?”Apró nyelvét rám öltötte.„Mit gondolsz, a mai nap még rendben lesz ?”- kérdeztem hirtelen aggódó hangon.„Nem láttam, hogy bárkit is megölnél,”- biztosított róla Alice.„Köszi Alice.”„Menj átöltözni. Senkinek sem mondom el… megengedem, hogy te mond el nekik mikor márkészen állsz.”Felállt és lerohant a lépcsőn, vállai kissé beestek.”Hiányozni fogsz … igazán”- gondolta.Igen, ő is igazán hiányozni fog nekem.Csöndesen mentünk a suliba vezető úton. Jasper elmondhatta volna, hogy Alice mennyirefeldúlt, de tisztában volt azzal, hogy Alice már elmondta volna h azt akarta volna, hogymások is tudjanak erről. Emmet és Rosalie teljesen egymásba feledkeztek, a tekintetüketszorosan az egymáséiba fonták, mintha legalábbis a világ 8.-ik csodáját látnák -meglehetősen undorítónak tűnt kívülről nézve.Csendesen szemléltük milyen reménytelenül szerelmesek egymásba. Vagy talán csak énvoltam túl keserű, amiért én voltam az egyetlen, aki ténylegesen egyedül volt. Néhanapjánkülönösen nehéz volt, amiért három ennyire tökéletes szerelmespárral kellett szembesülnöm.Na ez pont egy, ilyen nap volt …Talán mind boldogabbak lennének, ha a sanyarú ábrázatomnélkül lóghatnánk együtt- aztán meglágyultam kissé, mostanára azért már hozzá kellett volnaszoknom ehhez.Oké, az első dolgom az lesz, mikor megérkezünk a suliba, hogy megkeressem a lányt.Csakhogy felkészítsem magam …Rendben …Elég kínos volt, hogy az én kis világom momentán teljesen kiürült, de ő – a lány volt most azén létezésem lényege, minden körülötte forgott a számomra.Könnyen érthető volt miért, nyolcvan évnyi monotonitás után bármi a középpontba kerülhettevolna, ami egy kis változást is hozott.Még nem érkezett meg a lány, de már hallottam a teherautója öreg motorjának távoli bőgését.Az autóm oldalának dőltem és vártam. Alice megállt mellettem, a többiek pedig elindultak azosztályukba, unottan nézték, ahogy ott állok- érthetetlen számomra, hogy hogyan tudjaennyire lekötni íz érdeklődésemet egy emberi lény, az illatától eltekintve.A lány ránézésre igen lassan vezetett, tekintetét mereven az útra szegezte, a kezeivelgörcsösen szorongatta a kormányt. Úgy látszott tart valamitől. Ez adott nekem pármásodpercet, hogy másra is figyeljek. Észre se vettem, hogy ma minden ember hasonló arcotvág. Jaaa, az utat jégpáncél fedte be és próbáltak sokkal óvatosabban vezetni. Láttam, hogyszerinte komoly kockázatot vállalt avval, hogy autóba ült.Úgy tűnik kezdtem megtalálni a helyes utat a személyisége kiismeréséhez. Hozzáadtam ezt isaz én kis listámhoz: komoly, felelősség teljes lány. Nem sokkal mellettem parkolt le, de mégnem vette észre, hogy itt állok és hogy őt bámulom megigézve. Azon merengtem vajon mitfog tenni, ha észrevesz?Elpirul és elsétál?Ez volt a legvalószínűbb. De talán csak visszabámulna rám. Talán idejönne beszélgetnivelem. Vettem egy mély lélegzetet, megtöltve a tüdőmet, csupán elővigyázatosságból.