Az első találkozás

Unottan körülnézek, elég volt egy pillanat, hogy rájöjjek, nem ő gondolt a nevemre.„Persze, ő is a Cullenekről kérdez…” – hallottam meg a hangot. Most már tudom, kiosztja az észt rólam. Jessica Stanley. Már régóta zaklat belső monológjaival, amik velemkapcsolatosak. Micsoda megkönnyebbülés volt, amikor végre felhagyott azzal az idegesítőrajongásával… Állandóan a lehetetlen és nevetséges álmodozásaiba menekült a valóság előlakkoriban. Azt kívántam akkor, bár elmagyarázhatnám neki, mi történne a VALÓSÁGban, haa szám és a fogaim közelébe kerülne.Próbáltam kizárni a fejemből a bosszantó kis fantáziálgatásait. A gondolat, hogy vajon mitreagálhatna erre majdnem megmosolyogtatott, de elnyomtam a vigyort.„Milyen nagy népszerűségnek örvend” – gondolta Jessica – „Pedig nem is olyan csinos…nem értem miért bámulja úgy Eric…vagy Mike.” – összerezzent, mikor az utóbbi névregondolt. Az új rajongás tárgya Mike Newton, aki általános népszerűségnek örvendett,egyáltalán nem foglalkozott most vele. Annál inkább az új lánnyal…mint gyermek az új,csillogó játékkal.Csúnyán kiéleződtek Jessica gondolatai, de szívéjes arccal fordult hozzá, hogyelmagyarázza, mi az amit általában a családomról tudni lehet… Egy új diáknak muszájrákérdeznie erre…„Mindenki engem néz ma is....” - gondolja önelégülten Jessica. „Szegény Bella, még kétévet kell lehúzzon velem egy osztályban. .. még el kell kapnom Mikeot, hogy mit gondolróla.”Ettől kezdve nem voltam kíváncsi felszínes gondolataira, és próbáltam blokkolni akapcsolatot, mielőtt jelentéktelen gondolatai felidegesítettek volna.„Jessica Stanley épp most teregeti ki az új Swan csajszinak a családi szennyesünket.” –zavart bele Emmet a gondolataimba. Csendesen kuncogott. „Remélem jól csinálja!” –gondolta. – „tulajdonképpen meglehetősen fantáziátlan. Csak a ’botrány’ volt a legerősebbkifejezés, amit használt.És az új lány? Neki is csalódást okoztak a pletykák? Figyelni kezdtem, hogy az új lány,Bella, vajon mit gondol Jessica történetéről? Vajon mit lát, mikor erre az idegen, krétafehér,mindenki által került családra néz?? Kicsit saját felelősségemnek érzem, hogy tudjam mitreagál. Előrelátóan kell cselekednem, - jobb szó híján - a családomért. Meg kell védenemőket. Ha bárki is gyanús lett, úgy rögtön le tudtam adni a riasztást, és így biztosítottam akönnyed visszavonulást. Párszor volt már rá példa, hogy néhány ember, akinek élénk volt afantáziája, ránk ismert egy-egy könyv, vagy film alapján. Általában tévedtek, de jobb ilyenkortovábblépni, máshova, hogy ne is kockáztassunk. Ugyanis nagyon-nagyon ritkán, de van akirájön az igazságra. Ilyenkor mi egyszerűen eltűnünk, mert nem adhatjuk meg neki az esélytarra, hogy bizonyítsa az elméletét rajtunk. Így szép lassan csak egy ijesztő emlék leszbelőlünk...Nem hallottam semmit, pedig nagyon figyeltem bellára. Állandóan csak Jessicakomolytalan monológja kúszott vissza a fejembe. Olyan volt, mintha senki sem ülne mellette.Különös, csak nem elment mellőle? Nem érzem őt, pedig Jessica még mindig neki locsog.Nem tudom lecsekkolni, a lány felől még mindig csupán fura üresség árad. Próbálok rájönni,mi ütött az én „extra hallásom”ba, ez még sosem történt meg velem. A tekintetem újratalálkozik a barna szempáréval. Ő továbbra is ott ül, ahol azelőtt, teljesen normálisan fest.Feltételezem, Jessica továbbra is a helyi Cullen-pletykákról csacsog neki. Innen úgy tűnik,mintha bella éppen ezen gondolkodna. De még csak suttogást sem hallok felőle.Piros foltok jelennek meg az arcán, majd maga elé kapja a tekintetét. Látszik, hogyzavarba hozza ennek a sok idegennek a túlzott figyelme. Még jó, hogy Jasper azóta is csakazon az ablakon mered kifelé. El sem tudom képzelni, mi történne, ha most egyesülne bennem