Az első találkozás

Óvatosan kiszállt a teherautóból és a földet vizsgálgatta, mielőtt teljesen rá mert volna lépni,teljes súllyal. Nem nézett fel, és ez frusztrált engem … Talán ha odamennék hozzábeszélgetni …Nem az rossz lenne.Ahelyett, hogy az iskola felé indult volna egyenesen a teherautóba kapaszkodva óvatosanelbotorkált a tragacs hátuljáig … úgy tűnt nem igazán bízik a lábaiban. Ez mosolygásrakésztetett. Éreztem Alice kutató pillantását az arcomon. Nem figyeltem oda arra, amit gondol.Túlságosan vicces volt a lány ügyetlen próbálkozása és ez kellőképp lekötött.Voltaképp igencsak fenyegette az elesés veszélye, az út rendesen csúszott a lábai alatt. Desenki másnak nem volt baja a jéggel – talán ő az egy olyan helyre parkolt, ahol rosszabb a jégállapota – mármint rá nézve.Hirtelen megállt, és lefelé nézett, arcán furcsa kifejezéssel. Ez talán…meghatottság? Mintha agumiabroncs felkavarta volna érzelmileg… Most úgy lángolt fel bennem a kíváncsiság, mint amúltkor a szomj. Mintha nekem tudnom kellett volna, hogy mire gondol. Mintha semmi másnem számítana… Oda kéne mennem hozzá.Úgy tűnt, elkélne neki a segítő kezem, amíg a járdához ér. Természetesen nem nyújthattamsegítő kezet…mégis hogy nyújthattam volna? Haboztam, de lemondtam az ötletről. Már ahavat is hogy utálta...így alighanem a kezeimet sem üdvözölné kitörő örömmel. Tudtam, hogyfel kellett volna vennem a kesztyűmet. Annyira tudtam…„NE!” – zihált fennhangon Alice – Azonnal letapogattam a gondolatait, közben arragondoltam, biztos a rossz választásom következményeit látja épp, amint valamimegbocsáthatatlant teszek.De ennek semmi köze nem volt hozzám.Tyler Crowley úgy döntött, hogy lassítás nélkül veszi be a parkoló kanyarját, és és felelőtlenülszáguld. Választása következményeképp megcsúszik az összefüggő jégen…A vízióra fél másodperccel jött a valóság. Tyler furgonja megpördült a kanyarban. Én Alicefejében kutattam az egész végét, hogy megtudjam eltorzult zihálásának okát.Ebben a vízióban nem szerepeltem, de mégis a lehető legtöbb köze volt hozzám, mertTyler furgonja – mely közben már a jeget törte – a lehető legrosszabb szögben csúszotttovább, egyenesen a számomra legtöbbet jelentő lány felé, hogy aztán becsapódjon törékenytestébe.Már Alice látomása nélkül is egyszerű lett volna kiszámítani a jármű pályájánakvégpontját. A kocsi teljesen kikerült Tyler irányítása alól. Miközben a lány a lehetőlegrosszabb helyen állt, furgonja hátuljánál, egyszer csak felkapta a fejét a csikorgó gumikhallatán. Ezután egyenesen a borzalommal teli szemeimbe nézett, majd szembefordult ahalállal.Csak ŐT ne! A szavak úgy zengtek a fejemben, mintha valaki más kiáltotta volna őketaz elmémbe. Gyorsan belenéztem Alice fejébe, és láttam, hogy a látomás megváltozik de nemvolt időm végignézni a végkifejletet.Keresztül rohantam a parkolón, bevágtam magam a kocsi és a lefagyott lány közé.Olyan gyorsan haladtam, hogy minden tárgy csupán egy csík volt a látóteremben. Nem látottengem – emberi szem számára felfoghatatlan gyorsasággal repültem. Ő továbbra is nyugodtanbámult bele a fém kasztniba, ami egyenesen a furgonjába fogja passzírozni, ha nem leszekelég gyors.A derekánál fogva kaptam el, de sokkal gyorsabban mozogtam a szükségesnél, és nemtudtam elég kíméletes lenni vele. Abban a századmásodpercben, mikor elrántottam a biztoshalál útjából, hogy aztán becsapódjak a jeges földbe a lánnyal a karjaimban, akkor ébredtemtudatára, hogy milyen lágy és törékeny teremtés is ő valójában. Odébb löktem az autót.Mikor meghallottam, hogy a feje a jeges úton koppan meghűlt a vér az ereimben. Demost nem volt egy teljes másodpercem sem, hogy megvizsgáljam az állapotát. Hallottam,