Az első találkozás

A válasz láthatóan meglepi Jessicát. Látom az arcom a fejében, ahogy leellenőrzi azarckifejezésem, de a tekintetünk nem találkozik. Még mindig Bellára koncentrálok, háthameghallok valamit … bármit!Úgy tűnik a szuggerálással semmire sem fogok menni.„Nem”- mondja neki, Jessica és én tudom azt kívánja bár igent mondhatna erre- hogybosszantotta belül, hogy nem őt nézem- de a gondolatai nem hallatszottak a hangján.„Kéne neki?”„Azt hiszem nem igazán kedvel”- suttogja neki vissza Bella, és hirtelen lehajtja a fejét akarjaira, mintha elfáradt volna.Megpróbálok magyarázatot találni a mozdulatára, de csak újabb kérdések merülnek felbennem .Talán tényleg csak fáradt.„Cullenék nem kedvelnek senkit sem- nyugtatta meg Jessica.„Ugyanis sosem érdekli őket senki sem annyira, hogy eldöntsék róla, kedvelik-e vagy sem…”Pontosabban eddig sosem tették, morogta gondolatban.„De a Cullen még mindig téged bámul!”- mondja.„Ne bámuld már!”- mondta aggodalmasan Bella és felemelte a fejét a karjáról, hogy lássaJessica eleget tesz –e a kérésnek. Jessica válaszul csak vihogott. A Swan lány nem is nézettsehová a következő egy órában, csak az asztalnál lévőkre. Tudtam- pontosabban inkábbsejttettem- hogy tanakodik valamin.Úgy tűnik, mintha azon, hogy rám merjen- e nézni …A teste kissé felém fordult, az álla kisséelmozdult, ahogy vett egy mély levegőt, de kelletlenül odafordult ahhoz, aki hozzá kezdbeszélni ekkor.Minden más gondolatot figyelmen kívül hagyok, most minden a lányról szól számomra,pillanatnyilag semmi más nem köt le.Mike newton egy hatalmas hó csatát tervez nem sokkal suli utánra, nem veszi észre, hogy ahó közben esőre váltott. A puha pelyhek lágy szállingózását az esőcseppek kopogása váltja fela tetőn. Tényleg nem hallja a különbséget? Én tisztán hallom, tök hangos.Mikor letelik az ebédszünet, még a helyemen maradok. Az emberek kiürülnek a teremből ésén azon kapom magam, hogy a lépéseinek a zaját próbálom megkülönböztetni a többiszokásos, unalmas emberétől. Milyen ostoba vagyok!A családom egyenlőre nem hagy egyedül, arra várnak mit fogok csinálni.Vajon visszamegyek az osztályba, beülök a csaj mellé, ahol jól érzem majd az őrjítő illatát ésszinte tapintható lesz a pulzusa, ahogy a levegő továbbítja azok rezgését?Elég erős vagyokhozzá?Vajon elég erős leszek valaha is ehhez?ű”Szerintem minden rendben lesz”- mondjaAlice hezitálva.„A helyén van az eszed, ki fogod bírni egy órán át.”De Alice tudta milyen gyorsan fordulnak meg adott estben az ember gondolatai más irányba.„Miért sietsz úgy Edward?”- kérdi Jasper. Arra gondol, hogy nem kell elbíznom magam,amíg nem vagyok biztos a dolgomban, kicsit talán önelégültnek is tart engem.„Menj, haza, csak csináld szépen, fokozatosan!”„Mire ez a nagy dilemma?”- ellenkezett Emmet.„Vagy megöli vagy nem öli meg. Mindegy mi lesz úgyis találunk kiutat”„De én nem akarok elmenni!”- mondta Rosalie.„Nem akarom elölről kezdeni!”„Idén fejezzük be a közép sulit Emmet, véglegesen.”Én sem akarom elszakítani, innen a családomat. Egyikünk sem köszönné meg …De beakartam menni biosz órára. Tényleg újra látni akartam a lány arcát. Már eldöntöttem, így lesz.Ez aztán kíváncsiság a javából…Dühös voltam magamra, amiért így érzek. Hát nemmegfogadtam, hogy nem hagyom annyiban ezt a néma lányt?De azért az túlzás, hogy ennyireérdeklődjek iránta. És most itt vagyok, az én túlzott érdeklődésemmel.De tudnom kell mire gondol!Az esze ugyan zárva van,de a szemei nagyon is nyitva vannak …talán az esze helyett, azokból kiolvashatom majd a választ.