Az első találkozás

Emmett és Jasper egy körülményes sakkjátszma közepén jártak, felhasználva nyolcösszekapcsolt táblát – amely a fekete üvegfal hosszában volt felállítva – és saját bonyolultszabályaikat. Engem nem hagytak játszani; csak Alice volt hajlandó erre.Alice a számítógépéhez ment, ami a sarokba volt nem messze a fiúktól, és hallottam a monitorsistergését, mikor bekapcsolta azt. Alice egy divat-projekten dolgozott Rosalie ruhatárátilletően, de Rosalie ma nem csatlakozott hozzá, hogy mögötte állva magyarázza aszabásmintákat és a színeket, miközben Alice keze végigsuhan az érintőképernyős kijelzőn.(Carlisle és én kicsit bajban voltunk ezzel a rendszerrel, tekintve, hogy a legtöbb ilyenképernyő a hőmérsékletre reagál.) Helyette Rosalie ma mogorván elterpeszkedett a kanapénés végigfuttatott húsz tv-csatornát egy másodperc alatt a síkképernyőn, soha meg nem állvaegyiken sem. Hallottam, hogy próbálta eldönteni, kimenjen-e a garázsba tovább fejleszteni aBMW-jét.Esme az emeleten volt, és új tervrajzokon dolgozott.Alice egy perccel később a falnak támasztotta a fejét, és tátogni kezdte Emmett következőlépését – Emmett a földön ült háttal neki – Jaspernek, aki változatlanul tartotta arckifejezését,mialatt leütötte Emmett kedvenc lovagját.És én, hosszú idő után először, amiért szégyeltem is magam, leültem a páratlan zongorához,mely a bejárat mellett helyezkedett el.Gyengéden végigfuttattam ujjaimat a billentyűkön, tesztelve a hangzást. A hangolása mégmindig tökéletes volt.Az emeleten Esme abbahagyta, amit éppen csinált és a fejét oldalra biccentette.Elkezdtem játszani a dallam első sorát, ami a kocsiban jutott eszembe ma, örömömre szolgált,hogy még jobban hangzott, mint gondoltam volna.Edward megint játszik – gondolta Esme élvezettel, egy mosoly végigfutott az arcán. Felállt azasztaltól és csendesen kisuhant a lépcső tetejéhez.Hozzáadtam egy kísérő dallamsort, hagyva, hogy a fődallam átszője azt.Esme megelégedéssel felsóhajtott, leült a legfelső lépcsőre és fejét a korlátnak támasztotta.Egy új dal. Olyan régen volt már ilyen. Micsoda imádnivaló hangzás.Hagytam a dalt új irányba kanyarodni, követve egy mély hangsorral.Edward megint komponál? – gondolta Rosalie, és fogait összeszorította heves neheztelésgyanánt.Ebben a pillanatban elbukott, és láthattam alapvető sérelmét. Láttam, hogy miért volt rosszhangulatban. Miért nem zavarta volna lelkiismeretét Isabella Swan megölése.Rosalie esetében mindig minden a hiúságról szólt.A zene hirtelen elhallgatott, és felnevettem, mielőtt megakadályozhattam volna azt, egy élesugatás tört ki belőlem az élvezettől, miközben számra szorítottam a kezem.Rosalie felém fordulva bámult, szemei felvillantak a bosszús dühöngéstől.Emmett és Jasper is felém fordultak, és hallottam Esme zavarodottságát. Esme egy pillanatalatt a földszinten termett, mikor megállt, Rosalie-t és engem nézett.„Ne hagyd abba, Edward.” Ösztönzött Esme egy feszült pillanat után.Újra elkezdtem játszani, hátat fordítva Rosalie-nek, miközben nagyon erősen próbáltamkontrolálni az arcomat átszelő vigyort. Rosalie talpra szökkent és kirohant a szobából, inkábbdühös volt, mint szégyenkező. De bizonyára elégé zavarban volt.Ha bármit is mondasz, levadászlak, mint egy kutyát.Elfojtottam egy újabb nevetést.„Mi a baj, Rosalie?” Szólt utána Emmett. Rosalie nem fordult meg. Egyenesen a garázsbament és befészkelte magát az autója alá, mintha el tudná temetni magát.„Mi volt ez?” Kérdezte tőlem Emmett.„Halvány sejtésem sincs.” Hazudtam.Emmett idegesen felmorgott.