Az első találkozás

Megint megállt, ezúttal a menza teteje alatt, és újra a szemembe nézett. A szívveréseakadozott. Vajon félt?Óvatosan válogattam meg a szavaimat. Nem, én nem tudom elhagyni őt, de ő talán elég okosahhoz, hogy elhagyjon engem, mielőtt túl késő lenne.Sokkal… okosabban tennéd, ha nem barátkoznál velem. – bámultam bele a csokoládé színűszemeibe, és elvesztettem a könnyedséget. – De már belefáradtam, hogy megpróbáljammagamat távol tartani tőled, Bella. – a szavak túl nagy szenvedéllyel lángoltak.A lélegzete elakadt, és a pillanat, amíg újra indult, megijesztett. Vajon mennyire rémítettemmeg? Hát, mindjárt kiderül.- Eljössz velem Seattle-be? – kérdeztem.Bólintott, a szíve hangosan kalapált.Igen. Igent mondott nekem.Aztán a józan eszem is utolért. Mibe fog ez kerülni neki?Tényleg jobban tennéd, ha nagy ívben elkerülnél. – figyelmeztettem. Meghallotta egyáltalán?Vajon meg fog-e szökni a jövő elől, amivel fenyegetem? Tényleg semmit nem tudtam tenni,hogy megvédjem őt magamtól?Maradj könnyed! Ordítottam magamra.Találkozunk az osztályban.Erősen kellett koncentrálnom, hogy ne kezdjek rohanni, mikor elmentem.6. VércsoportEgész nap követtem mások szemein keresztül, alig észlelve saját környezetemet.Nem Mike Newton szemeivel, mert már nem bírtam elviselni sértő fantáziáit, és nem JessicaStanley szemeivel, mert neheztelése Bellával szemben olyan mérgessé tett, hogy már nemvolt biztonságos a jelentéktelen lány számára. Angela Weber jó választásnak bizonyult, mikora szemei elérhetők voltak; kedves volt – feje könnyen elviselhető hely. És néha a tanárokszemeivel, akik a legjobb rálátást biztosították.Meg voltam lepve, látván, ahogy egész nap botladozott – elesett a járda repedéseiben,széthagyott könyvekben, és leggyakrabban saját lábában – hogy az emberek, akiketkihallgattam, úgy vélték, hogy Bella ügyetlen.Megfontoltam ezt. Igaz volt, hogy gyakran nehezére esett állva maradni. Emlékeztem, ahogyelső nap megbotlott a padban, megcsúszott a jégen a baleset előtt, átesett a küszöbön tegnap…Milyen különös, igazuk van. Tényleg ügyetlen volt.Nem tudtam, miért tűnt ez viccesnek nekem, de hangosan elnevettem magam, miközbenamerikai történelemről angol órára mentem, és néhányan gyanakvóan néztek rám. Hogy nemvettem ezt észre ezelőtt? Talán, mert volt valami méltóságteljesség benne, ahogy tartotta afejét, ahogy hajlította a nyakát…Most nem volt benne semmi méltóságteljesség. Mr. Varner látta, ahogy megbotlott aszőnyegben és a szó szoros értelmében bele esett a székébe.Megint felnevettem.Az idő hihetetlenül lassan telt, miközben arra vártam, hogy saját szememmel láthassam őt.Végre kicsengettek. Gyorsan az ebédlőbe siettem, hogy elfoglaljam helyem. Egyike voltam akorai érkezőknek. Azt az asztalt választottam, amely általában üres szokott lenni, és biztosvoltam benne, hogy az is marad, ha én ott ülök.Mikor a családom megérkezett és látták, hogy új helyen ülök, nem voltak meglepve. Alicebiztos figyelmeztette őket.Rosalie elsétált mellettem anélkül, hogy rám nézett volna.Idióta.