Az első találkozás

De, eltérően a legtöbb éjszakától, összehúzta magát kör alakba, a takarók szorosan a vállaihozszorítva. Fázik, gondolom. Mielőtt leültem volna a szokásos helyemre, remegett álmában,ajkai reszkettek.Gondolkoztam egy rövid pillanatig, majd kimentem az előszobába, feltérképezni a ház másrészeit is első alakalommal.Charlie horkolása hangos és egyenletes volt. Majdnem elkaptam az álma egy részét. Valamivízfolyás és türelmes várakozás… horgászat, talán?Ott, a lépcső teteje mellet, volt egy ígéretesnek tűnő szekrény. Reménykedve kinyitottam ésmegtaláltam, amit kerestem. Kiválasztottam a legvastagabb takarót a kis szekrényből ésbevittem azt a szobájába. Mielőtt felébredne, visszaviszem majd a helyére. És senki se fogtudni róla.Visszatartva a lélegzetem, óvatosan ráterítettem a takarót; nem észlelte a takaró súlyát.Visszatértem a hintaszékbe.Miközben arra vártam türelmetlenül, hogy felmelegedjen, Carlislera gondoltam. Vajon merrelehet most. Tudtam, hogy a terve zökkenőmentesen alakul – Alice látta.Apámra gondolva sóhajtottam – Carlisle túlságosan is megbízik bennem. Azt kívántam,bárcsak az lehetnék, akinek hisz engem. Az ember, az aki megérdemli a boldogságot,reménykedhet abba, hogy megérdemli ezt az alvó lányt. Mennyire más lenne, ha az azEdward lehetnék.Ahogy eltűnődtem ezen, egy idegen, hívatlan kép jelent meg a fejemben.Egy pillanatra, az általam elképzelt torz arcú végzet, az, aki követelte Bella elpusztítását,lecserélődött a legostobább és legvakmerőbb angyallá. Egy őrangyal – valami, ami Carlislemagyarázatából eredhet. Meggondolatlan mosollyal az ajkán, égszínű szeme telirosszindulattal, az angyal alakú Bella olyan, hogy nincs rá mód, hogy átnézhessek rajta. Egynevetségesen befolyásoló illat követeli a figyelmemet, egy csendes elme feltüzelikíváncsiságomat, egy egyszerű szépség megragadja a szemeimet, egy önzetlen lélek elnyeritiszteletem. Figyelmen kívül hagyva az önfenntartás természetességét – így Bella mellettemtud lenni – és végül hozzáadva a megdöbbentő balszerencsét.Egy gondatlan nevetéssel, a felelőtlen angyal egyenesen az utamba hajtja ezt a törékenyteremtményt, bízva az én selejtes erkölcsömben, hogy életben tartom Bellát.Ebben az elképzelésben én nem Bella büntetése voltam; ő volt az én jutalmam.Megráztam a fejem a meggondolatlan angyal fantáziájára. Nem volt sokkal jobb, mint aszörnyeteg. Nem gondolhattam egy magasabb erőre, amely ilyen veszélyesen és hülye módonviselkedik. Legalább a kellemetlen sors ellen küzdhettem.És nekem nincs angyalom. Ők a jóknak vannak – olyan emberekért, mint Bella. Szóvalmindezek alatt hol volt az ő angyala? Ki vigyázott rá?Halkan nevettem, meglepődtem, amikor rájöttem, épp most, hogy én töltöm be ezt a szerepet.Egy vámpírangyal.Fél órával később Bella kiengedett a feszes labda pózból. Légzése mélyebb lett és elkezdettmotyogni. Mosolyogtam, elégedetten. Ez egy kis dolog volt, de legalább kényelmesebbenaludt ma este, mert én itt voltam.„Edward.” Suttogta, és mosolygott.Félretoltam a tragédiát abban a pillanatban, és megengedtem magamnak, hogy ismét boldoglegyek.11. KérdésekA CNN adta le először a történetet.