Az első találkozás

Hát, én okoztam ezt a galibát, csak úgy igazságos, ha én is rendezem el.Bella szándékosan felém sétált és nem is állt meg addig, míg kényelmetlenül közel nem jötthozzám. Eszembe jutott, mennyire szerettem volna ez előtt az egész előtt, hogymegközelítsen… Ez most olyan volt, mint ennek vágynak a kigúnyolása.Ráérsz egy percre? Beszélni szeretnék veled. – sziszegte.Forró lélegzete súrolta az arcomat és én hátráltam egy lépést. Valahányszor a közelembenvolt, kihozta belőlem a legrosszabbat, a sürgető ösztöneimet. Méreg gyűlt a számba, a testemtámadásra készült – el akartam kapni és a fogaimhoz ütni.Az eszem erősebb volt a testemnél, de csak kicsivel.Apád vár. – emlékeztettem szorosan összezárt állkapoccsal.Bella Carlisle és Tyler felé pillantott. Tyler nem törődött velünk, de Carlisle ellenőrizteminden rezdülésemet.„Óvatosan, Edward.”Szeretnék négyszemközt beszélni veled, ha nem bánod. – erősködött halk hangon.Azt akartam mondani neki, hogy igenis, nagyon bánom, de tudtam, hogy végül úgyis ezt kellmajd mondanom. Jól kellene boldogulnom vele.Tele voltam ellentétes érzelmekkel, miközben a folyosón sétáltam a lány botladozó lépteithallgatva, és megpróbáltam nem elcsüggedni.Megvolt a látszat, amit fent kellett tartanom. Tudtam az eljátszandó szerepet – le kellett írnommagam. Alávaló leszek. Hazudok, kigúnyolom és kegyetlen leszek.Ez szemben állt minden jobb ösztönzéssel – az emberi ösztönzéseimmel, amelyekbe az elmúltévekben belekapaszkodtam. Soha nem akartam még ennél jobban kiérdemelni valakibizalmát, mint most, amikor ennek minden lehetőségét tönkre kellett tennem.Még rosszabbá tette ezt az a tudat, hogy ez lesz az utolsó emléke rólam. Ez volt abúcsújelenetem.Odafordultam hozzá.Mit akarsz? – kérdeztem hidegen.Hátrahőkölt ellenségességem hallatán. A szemeit zavartan elfordította, ez az arckifejezéskísértett engem…Még tartozol nekem egy magyarázattal. – mondta halkan és az arca elefántcsont színűvé vált.Nehéz volt megtartani a hangom durvaságát.Megmentettem az életedet – nem tartozom neked semmivel.Meghátrált – nekem pedig rosszul esett látni, hogy a szavaim megsebezték.De hát megígérted! – suttogta.Bella, te beverted a fejed, és nem tudod, mit beszélsz.Előre szegezte az állát.Az égvilágon semmi baj a fejemmel.Most már dühös volt, és ez megkönnyítette a helyzetemet. Álltam a tekintetét és mégbarátságtalanabb arcot vágtam.Mit akarsz tőlem, Bella?Tudni akarom az igazat. Tudni akarom, miért kell hazudoznom a kedvedért.Jogos kívánság volt és bosszantott, hogy meg kellett tagadnom.Miért, szerinted mi történt? – morogtam.Áradni kezdtek a szavai.Annyit tudok, hogy még csak a közelemben sem voltál. Tyler sem látott, úgyhogy ne monddnekem, hogy azért van az egész, mert bevertem a fejem. Az a teherautó majdnem elgázoltmind a kettőnket… de végül… Te puszta kézzel behorpasztottad az oldalát, aztánbehorpasztottad a másik autót is, neked meg semmi bajod… Az a furgon majdnem összezúztaa lábamat, de te megállítottad, kiemeltél alóla…Hirtelen összeszorította a fogait és a szemei csillogtak az elfojtott könnyektől.