Az első találkozás

Elmerengtem megérzésein. Nem kellett volna mástól is elvárnia, hogy olyan figyelmeslegyen, mint amilyen ő volt, de ez az eset tényleg elég nyilvánvaló volt. Annyi nehézség áránkészült fel Mike Bella elhívására, nem gondolt arra, hogy ez nem lett volna olyan bonyolultJessica esetében? Biztos az önzőség tette őt vakká másokkal szemben. És Bella olyanönzetlen volt, mindent észrevett.Jessica. Huh. Wow. Huh. „Oh.” Mondta ki nehezen.Bella kihasználva Mike zavarodottságát, felkészült a távozásra.„Ideje órára menni, és nem akarok megint késni.”Mike egy komolytalan szemponttá vált ez után. Rájött, miközben Jessicán gondolkozott újraés újra, hogy tetszik neki az a gondolat, hogy Jessica vonzónak találja őt. Ez csak másodlagosvolt, nem olyan jó, mintha Bella érezne így iránta.Habár aranyos, gondolom. Megfelelő test. Jobb ma egy veréb…Teljesen elmerült az új fantáziáiba, amelyek ugyanolyan otrombák voltak, mint azok, amelyekBelláról szóltak, de most kevésbé voltak bosszantóak. Mennyire nem érdemelte megegyiküket se; számára majdnem egymással felcserélhetőek voltak ezek a lányok. Ezek utántávol maradtam a fejétől.Mikor Bella látóteremen kívül volt, nekidőltem egy hatalmas fa hideg törzsének, ésgondolatról gondolatra ugrottam, szemmel tartva őt, midig boldog voltam, ha Angela Weberelérhető volt. Azt kívántam, bárcsak megköszönhetném ennek a Weber lánynak valahogy,amiért egyszerűen csak egy kedves ember. Jobban éreztem magam attól, hogy Bellának vanlegalább egy értékes barátja.Bella arcát néztem abból a szemszögből, amelyik éppen elérhető volt, és láttam, hogy megintszomorú. Ez meglepett – azt hittem a napsütés elegendő arra, hogy mosolyogjon. Ebédnélláttam, hogy újra és újra az üres Cullen asztalt figyelte, és ez örömet okozott nekem. Reménytadott. Talán ő is hiányolt engem.A többi lánnyal kiruccanást terveztek – én pedig automatikusan terveztem a sajátfelügyeletem – de a tervek el lettek halasztva, mikor Mike elhívta Jessicát arra a randira,amire Bellával akart volna menni.Szóval egyenesen a házához mentem, gyorsan átfésültem az erdőt, hogy biztos legyek abban,semmi veszélyes nincs a közelben. Tudtam, hogy Jasper figyelmeztette egykori testvérét aváros elkerülésére – hivatkozva az elmezavaromra egyben magyarázatként ésfigyelmeztetésként – de nem kockáztattam. Peter és Charlotte nem szándékozták elnyernicsaládom ellenszenvét, de a szándék egy változékony dolog…Rendben, túlreagáltam a dolgot. Tudtam ezt nagyon jól.Mintha tudta volna, hogy őt figyelem, mintha sajnálta volna, hogy szenvedek, ha nemláthatom, Bella kijött a hátsó kertbe egy órás bent létet követően. Egy könyv volt a kezében ésegy takaró a karján.Csendesen annak a legközelebbi fának a magasabb ágaira másztam, amely rálátást biztosítottaz udvarra.Szétterítette a takarót a nedves füvön és hasra feküdt, elkezdte lapozgatni a kopott könyvet,miközben eligazgatta magát. Válla felett olvastam.Ah – még több klasszikus. Egy Austin rajongó.Gyorsan olvasott, bokáit összekulcsolta, majd szétválasztotta a levegőben. Néztem, ahogy anapsütés és a szél játszott a hajával, majd teste hirtelen megdermedt és kezei megálltak azegyik oldalon. Csak annyit láttam, hogy a harmadik fejezetnél járt, mikor durván megmarkoltjó pár lapot és tovább lapozott.Megpillantottam a címlapot, Mansfield Park. Új történetbe kezdett – a könyv egy novellagyűjtemény volt. Azon tűnődtem, miért váltott ilyen hirtelen történetet.Néhány perccel később dühösen becsapta a könyvet. Egy morcos ábrázattal az arcán félretoltaa könyvet és hátára fordult. Mély levegőt vett, hogy lenyugtassa magát, majd felgyűrte