Az első találkozás

Megismételtem a szavaimat, nyomatékosítva őket. „Nem hagyom.”Felhúzta a szemöldökeit. Ezt nem várta – nem hitte, hogy meg fogom állítani.Egyszer megrázta a fejét. „Nem fogom hagyni, hogy Alice veszélyben éljen, még ha csekélyveszélyben is. Sosem érezted azt, senki iránt, amit én érzek iránta, Edward, és te nem élted átazt, amit én, akár láttad az emlékeimet, akár nem. Nem értheted.”„Ezt nem vitatom, Jasper. De most megmondom neked, nem fogom hagyni, hogy bántsdIsabella Swant.”Egymást bámultuk – nem ellenségesen, de azért felmérve a másikat. Éreztem, ahogy ahangulatomat próbálgatta, az eltökéltségemet tesztelve.„Jazz,” mondta Alice, félbeszakítva minket.Még egy pillanatig engem bámult, aztán rá nézett. „Ne fáradj azzal, hogy azt mondod, tudszvigyázni magadra, Alice. Ezt már tudom. De akkor is - ”„Nem ezt akartam mondani,” szakította félbe Alice. „Szerettem volna kérni tőled valamit.”Láttam mi jár a fejében, és leesett az állam, ahogy hangosan levegőért kaptam. Döbbentenbámultam rá, csak bizonytalanul érzékelve, hogy most már mindenki engem nézett.„Tudom, hogy szeretsz. Köszönöm. De igazán nagyra értékelném, ha nem próbálnád megmegölni Bellát. Először is, mert Edward komolyan gondolja, és nem akarom, hogy ti kettenharcoljatok. Másodszor pedig, mert Bella a barátom. Vagyis, majd az lesz.”Kristálytisztán láttam a fejében: Alice, mosolyogva, jéghideg fehér karja a lány meleg,törékeny vállain. Bella is mosolygott, a karja Alice dereka körül.A látomás sziklaszilárd volt, csak az volt a kérdés, mikor következik be.„De… Alice…” nyögte ki Jasper. Nem tudtam felé fordítani a fejem, hogy lássam azarckifejezését. Nem tudtam elszakítani magam a képtől Alice fejében, hogy rá figyeljek.„Egy nap szeretni fogom őt, Jazz. Nagyon mérges leszek, ha nem hagyod őt élni.”Még mindig Alice gondolataihoz voltam láncolva. Láttam felvillanni a jövőt, ahogy Jasperhatározottsága megingott Alice váratlan kérésére.„Ah,” sóhajtotta – Jasper elbizonytalanodása előhozott egy új jövőt. „Látod? Bella semmitsem fog mondani. Nincs mi miatt aggódni.”Ahogy kimondta a lány nevét… mintha máris közel állnának egymáshoz…„Alice,” fulladoztam. „Mi… ez…?”„Mondtam, hogy változás közeleg. Nem tudom, Edward.” Összezárta az állkapcsát, és láttam,hogy van még valami. Próbált nem gondolni rá, hirtelen erősen koncentrált Jasperre, annakellenére, hogy ő túl döbbent volt ahhoz, hogy sokat haladjon a döntésében.Néha ezt csinálta, amikor próbált valamit elrejteni előlem.„Mi az, Alice? Mit titkolsz?”Hallottam Emmett zúgolódását. Mindig zavarta, amikor Alice-szel ilyen beszélgetéseketfolytattunk.Megrázta a fejét, megpróbálva kizárni engem.„A lányról van szó?” Kérdeztem. „Belláról?”Összeszorított fogakkal koncentrált, de mikor kimondtam Bella nevét, kicsúszott a kezéből.Csak egy pillanatig tartott, de ennyi is elég volt.„NEM!” üvöltöttem. Hallottam, ahogy a székem koppan a padlón, és csak ezután vettemészre, hogy talpon vagyok.„Edward!” Carlisle is felállt, karját a vállamra tette. Alig vettem észre.„Tisztán látszik,” suttogta Alice. „Minden egyes perccel eltökéltebb leszel. Csak két út maradtszámára. Vagy az egyik, vagy a másik, Edward.”Láttam, amit ő látott… de nem tudtam elfogadni.„Nem,” mondtam újra, nem volt hangom a tagadáshoz. Üresnek éreztem a lábaimat, és megkellett támaszkodnom az asztalban.„Lenne szíves valaki beavatni a többieket is a rejtélybe?” panaszkodott Emmett.