Az első találkozás

Ez a szánalmas fiú nem idegesített annyira, mint Mike Newton, de azért mégsem tudtamegyütt érezni vele a szorongása miatt, egészen addig, míg Bella végül barátságos hangonválaszolt.Köszönöm, hogy megkérdezted, de aznap Seattle-be megyek.Habár ezt már hallotta, Eric mégis csalódott volt.Óh, - motyogta, és alig merte a tekintetét a lány orránál magasabbra emelni - hát akkor, talánmajd legközelebb…Persze! – értett egyet Bella, aztán kicsit elhúzta a száját, mintha bántaná, hogy nem lesz aznapa városban. Ez tetszett.Eric megfordult és elsétált, egyenesen a rossz irányba, csak a gondolataitól akart szabadulni.Elsétáltam Bella mellett, és hallottam, amint megkönnyebbülten felsóhajtott. Nevettem.Megpördült a hangra, de én egyenesen előre néztem, és nagyon igyekeztem, hogy az ajkaimne remegjenek a mulatságtól.Tyler mögöttem volt, rohant, hogy elkaphassa Bellát, mielőtt a lány hazamehetett volna.Bátrabb és beképzeltebb volt a másik kettőnél, és mostanáig csak arra várt, hogy valahogymegközelíthesse Bellát, továbbá figyelembe vette Mike igényét az elsőségre.Két okból is meg akartam akadályozni, hogy elkapja a lányt. Ha – és kezdtem ezt feltételezni– ez a nagy érdeklődés bosszantotta Bellát, akkor szerettem volna örülni, hogy nézhetem areakcióit. De ha mégsem – ha Tyler meghívása volt az, amiben reménykedett -, arról is tudniakartam.Vetélytársként könyveltem el Tylert, pedig tudtam, hogy helytelen, amit teszek. Számomrafárasztóan átlagosnak és jelentéktelennek tűnt, de mit tudhattam én, hogy Bella szemében miszámít előnynek? Lehet, hogy az átlagos fiúk tetszenek neki…Összerezzentem a gondolatra. Én soha nem lehetek egy átlagos fiú. Micsoda őrültség volt aztképzelnem, hogy versenyezhetek a vonzalmáért. Hogyan is érdekelhetné valaki, aki –akárhonnan nézem – egy szörnyeteg?Ő túl jó egy szörnyeteghez.Hagynom kellett volna elmenni, de a megbocsáthatatlan kíváncsiságom megakadályozta,hogy azt tegyem, ami helyes. Megint. De mi van, ha Tyler elszalasztja a lehetőséget, csakazért, hogy később beszélhessen vele, és én ne tudjak meg semmit? Kitolattam a Volvóval akeskeny sávra, elállva a lány útját.Emmett és a többiek már közel jártak, de Emmett elmondta nekik, hogy milyen furcsánviselkedtem, tehát lassan sétáltak, engem néztek, és próbálták megfejteni, hogy mit is csináloktulajdonképpen.A lányt figyeltem a visszapillantó tükörben. Bella a kocsimat bámulta, anélkül, hogy rámnézett volna, és úgy tűnt, azt kívánja, bár egy tankot vezethetne a furgon helyett.Tyler a kocsijához sietett, és gyorsan besorolt a lány mögé, örülve érthetetlenviselkedésemnek. Intett a lánynak, próbálta felhívni magára a figyelmét, de Bella nem vetteészre. Várt egy pillanatot, majd kiszállt a kocsijából, és odament a furgon utas felőliablakához. Kopogott az üvegen.A lány ugrott egyet, aztán teljesen összezavarodva Tylerre meredt. Egy pillanattal későbbelkezdte letekerni az ablakot, de világos volt, hogy valami gond van vele.- Sajnálom, Tyler. – mondta bosszús hangon. – Én sem tudok továbbmenni Cullenmiatt.Zord hangon mondta ki a nevemet – még mindig dühös volt rám.Látom. – felelte Tyler, és nem rettent vissza a lány hangulatától. – Csak kérdeznék valamit, hamár úgyis beragadtunk.Beképzelten, pimaszul vigyorgott.Figyeltem, ahogy Bella elsápadt Tyler nyilvánvaló törekvésétől.