Az első találkozás

Vártam, lélegzetvétel nélkül; a lány hezitált.- Uhm…- hallottam a lány hangját. Aztán elhallgatott, olyan hosszú időre, hogy Tyler arragondolt, hogy a kérdése összezavarta. Végül tovább beszélt. – Edward félrerántott.Fellélegeztem. Aztán a légzésem felgyorsult. Még sosem hallottam ezelőtt, hogy kimondta anevem. Tetszett, ahogy hangzott – még Tyler gondolatain keresztül is. Személyesen akartamhallani…Edward Cullen. – mondta a lány, mikor Tyler nem értette, kiről beszélt. Az ajtónál találtammagamat, kezem a kilincsen. A vágy, hogy lássam őt, egyre erősebb volt. Emlékeztetnemkellett magamat az óvatosságra.Ott állt mellettem.Cullen? „Huh, ez furcsa” Nem is vettem észre. „Megesküdnék rá.” Igaz, minden olyangyorsan történt. Nem esett baja?Nem hiszem. Ő is itt van valahol, de neki nem volt szüksége hordágyra.Láttam, hogy elgondolkodott, a gyanakvás feltűnt a szemében, de ezek az apró változások azarckifejezésében elkerülték Tyler figyelmét.„Csinos” Gondolta majdnem meglepetten. „Egészen összezavart. Nem a szokásos esetem…Meg kéne szereznem. Kárpótolnom kellene.”Már az előtérben voltam, félúton a sürgősségi osztályra, anélkül, hogy akár csak egymásodpercig belegondoltam volna, mit is csinálok. Szerencsére a nővér belépett a szobába,mielőtt én megtehettem volna – Bellát vitték röntgenre. Nekidőltem a falnak egy sötét zugbana sarok mögött, és próbáltam uralkodni magamon, miközben őt elvitték.Nem nagy ügy, hogy Tyler azt gondolta, hogy Bella csinos. Bárki észreveheti. Nem voltsemmi okom, hogy azt érezzem… hogy éreztem? Bosszús voltam? Vagy a dühös közelebb állaz igazsághoz? Az egésznek nem volt semmi értelme.Ott maradtam, ahol voltam, ameddig bírtam, de a türelmetlenség végül legyőzött, ésvisszamentem a radiológiára. A lányt már visszavitték a sürgősségire, de én elhatároztam,hogy vetek egy pillantást a röntgenképre, amikor a nővér hátat fordít.Nyugodtabb lettem, mikor megtettem. A lány feje rendben volt. Nem tettem kárt benne, nemigazán.Carlisle itt talált rám.„Jobban nézel ki.” Jegyezte meg.Én csak néztem, egyenesen előre. Nem voltunk egyedül, az előtér tele volt emberekkel.„Ah, igen” A lámpához tartotta a röntgenképet, de nekem nem volt szükségem még egypillantásra. „Látom. Teljesen jól van. Szép volt, Edward.”Apám helyeslése kevert reakciót váltott ki belőlem. Elégedett voltam, kivéve, hogy tudtam,nem helyeselné, amit most tenni készültem. És végül, nem helyeselné, ha tudná az igazimotivációmat…Azt hiszem, beszélek vele, mielőtt meglát téged. – Mormoltam az orrom alatt. – Viselkedjtermészetesen, mintha semmi sem történt volna. Simítsuk el a dolgot. – Elfogadható okok.Carlisle szórakozottan bólintott, még mindig a röntgenképet nézve.„Nézd ezt a rengeteg gyógyult zúzódást! Vajon hányszor ejtette le az édesanyja?”Carlisle magában nevetett a viccén.Kezdem azt hinni, hogy ez a lány igazán balszerencsés. Mindig rosszkor van rossz helyen.„Forks valóban rossz hely a számára, amíg itt vagy.”Meghátráltam.„Menj előre. Simítsuk el a dolgot. Majd csatlakozom hozzád.”Gyorsan, bűntudatot érezve elsétáltam. Talán túl jól hazudok, ha meg tudtam téveszteniCarlisle-t.