Az első találkozás

„Nem. – Meg voltam lepődve, hogy ott láttam.” Mondta neki Bella.Mi folyik itt?? „De ma ő hozott a suliba?” Több kell, hogy legyen ebben a történetben.„Igen. – Ez megint meglepetés volt. Észrevette, hogy nem volt kabátom tegnap este.”Ez nem túl szórakoztató – gondolta megint csalódottan Jessica.Belefáradtam a kérdéseinek irányába – hallani akartam valamit, amit még nem tudtam.Reméltem, Bella elégedett volt, hogy megúszta azokat a kérdéseket, amikre vártam.„Szóval fogtok randizni megint?” Kérdezte Jessica.„Felajánlotta, hogy elvisz Seattle-be szombaton, mert szerinte a furgonom nem bírná ki – ezszámít?”Hmm. Biztos sajátos módon udvarol… nos, gondoskodik Belláról, meg ilyesmi. Biztos vanvalami oka rá, hacsak nem Bellának. Hogyan történhetett EZ meg? Bella őrült.„Igen.” Jessica válaszolt Bella kérdésére.„Nos, akkor –” Bella következtetett. „- igen.”„Wow… Edward Cullen.” Ha kedveli, ha nem, ez szenzáció.„Tudom.” Sóhajtott Bella.Hangja ösztönözte Jessicát. Végre – úgy hangzik, hogy belemegy! Biztos rájött…„Várj!” Mondta Jessica, hirtelen eszébe jutott a legalapvetőbb kérdés. „Megcsókolt?” Kérlek,mondj igent. És írd le minden egyes másodpercét!„Nem.” Motyogta Bella, és aztán lenézett a kezére, arca elkomorodott. „Ez nem olyan.”Fenébe. Én azt kívánnám… Ha. Úgy tűnik, ő is.Homlokomat ráncoltam. Bella valami miatt zaklatottnak látszott, de ez nem a csalódás volt,mint azt Jessica feltételezte. Nem akarhatta azt. Hiszen Bella tudta az igazat. Nem akarhatottolyan közel kerülni a fogaimhoz. Ahogy ő tudta, méregfogaim vannak.Megborzongtam.„Gondolod, hogy majd szombaton…?” Tapogatózott Jessica.Bella egyre zavartabbnak tűnt, miközben beszélt. „Ezt igazán kétlem.”Igen, ő is azt kívánja. Hát, így járt.Lehet azért tűnt úgy, hogy Jessicának igaza volt, mert ezt az egészet Jessica észrevételeinekszűrőjén keresztül figyeltem?Egy fél másodpercre elterelte a figyelmemet annak az ötlete, a lehetetlenség, hogy milyenlenne megcsókolni őt. Ajkaim az ő ajkain, hideg kő a meleg, lágy selymen…És aztán meghal.Megráztam a fejem, összerezzentem, és elkezdtem figyelni.„Miről beszéltetek?” Meséltél neki, vagy neki is harapófogóval kellett kihúznia belőledminden apró információt, mint most?Szomorúan mosolyogtam. Jessica nem járt messze az igazságtól.„Nem tudom, Jess, sok mindenről. Beszéltünk az angol esszéről egy keveset.”Nagyon keveset. Szélesen mosolyogtam.Oh, GYERÜNK már. „Kérlek, Bella! Mondj pár részletet.”Bella gondolkozott egy pillanatig.„Nos… oké, van itt valami. Látnod kellett volna a pincérnőt, ahogy flörtölt vele – túl mentmindenen. De ő egyáltalán nem figyelt rá.”Milyen különös részletet osztott meg. Meg voltam lepve, hogy Bella egyáltalán megemlítette.Ez elég jelentéktelen dolognak tűnt.Érdekes… „Ez egy jó jel. Csinos volt?”Hmm. Jessica többet látott ebben, mint én. Biztos egy női dolog.„Nagyon.” Mondta neki Bella. „És valószínűleg tizenkilenc vagy húsz éves.”Jessica pillanatnyilag elkalandozott a Mike-kal való hétfő esti randijának emlékére – Mikeegy kicsit túlságosan is barátságos volt a pincérnővel, aki Jessica szerint egyáltalán nem volt