Az első találkozás

a szomjúságunk, biztos nem tudnám könnyen visszafogni magam. Az érzelmek jól láthatóansuhannak át egymás után a lány arcán, minél többet tudott meg a többiektől.Meglepett, hogy elnyelődik benne minden gondolata. Kíváncsian figyelte, amit Jessica meséltneki, és valami átsuhant az arcán…talán lenyűgözöttség? Nem ez lenne az első alkalom. Migyönyörűek vagyunk számukra, ezzel csalogatjuk magunkhoz a zsákmányunkat. Végül zavartolvastam ki az arcából, mikor rajta kaptam, hogy engem néz.Érdekes, de a gondolatai jól látszottak a szemeiben. Furcsa, mert tekintete mély volt,pedig a barna szem általában sötét és lapos tekintetet ad. De én még mindig nem hallottamsemmit…se onnan ahol ült…sem sehonnan. Egy pillanatra nyugtalanság fogott el. Mégsosem találkoztam ilyennel azelőtt. Talán velem van a baj? De mindent pont úgy érzékelek,most is, mint eddig… Aggódva próbáltam még erősebben figyelni rá. Az összes hang, amiteddíg kizártam, most mind ott dübörgött a fejemben.„Csodás, ő is ilyen zenét szeret…talán megmutatom neki az új CD-met…” – ez MikeNewton hangja volt, aki 2 asztalnyira ült Bellától és mereven bámulta őt.„Nézd csak, hogy bámulja a csajt. Nem elég neki, hogy a fél suli bele van zúgva és rávár?” – gondolta féltékenyen Eric Yorkie, majd visszafordult a lányhoz.„…olyan undorító, még azt hinnéd, hogy híres, vagy valami…Még edward Cullen is őtbámulja…” – lauren Mallory igen féltékenyen méregette az új lány arcát, és közben sötétgondolatok kavarogtak a fejében. – „Jessica rátalált az új legjobb barátnőjére…micsodavicc…!!” – dühöngött tovább.„El kéne kapnom valakit, hogy kifaggassam róla…viszont én is szeretnék beszélgetnivele. Csak a szokásos kérdéseimet tenném fel neki…” – tűnődött Ashley Dawling.„talán velem lesz spanyolórája” – remélte June Richardson.„még ma este meg kell csinálnom…és gyakorolnom kell az angol tz-re is. Remélemanyu…” – a csendes lány, Angela Weber volt az egyetlen ember az asztalnál, aki nem bellávalfoglalkozott.Hallottam őket mind, az összes jelentéktelen gondolatot, ami csak átfutott az agyukon.Csak a megtévesztően beszédes tekintetű új diákot nem. És valóban, ha a gondolatait nem is,de legílább azt hallottam, amit jessicának mond. Benne nem tudtam olvasni, viszont jólidehallatszott a mély, tiszta hangja a helység túloldaláról.„Melyik az a vörösesbarna hajú fiú?” – kérdezte, és sutyiban rámsandított a szemesarkából. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem, amint észre vette, hogy őt nézem. Ha lett volnará remény, hogy elkapom a gondolatait, akkor a hangszíne most támpontot adhatott volna,hogy felkutassam azokat, de csalódnom kellett. Ez a félénk, csendes hang teljesen ismeretlenvolt. Nem tartozott az engem ostromló több száz hang közé, ebben biztos voltam. Általábanaz emberek beszédhangja sokban megegyezik a gondolataik hangjával. Ez viszont teljesen újvolt…„Oh, sok szerencsétlen idióta!” – gondolta Jessica, mielőtt válaszolt volna. – „Ő edward.Fantasztikusan néz ki, igaz, de ne is pazarold rá az idődet, senkivel sem randizik. Senki semelég jó neki.” – elfordítottam a fejem, nehogy meglássák a széles vigyort ami kibukottbelőlem. Jessicának és a barátnőinek fogalmuk sincs, mekkora szerencséjük van, amiért nemtalálkozok velük. A mulandó szórakozás alatt éreztem valami erős impulzust, amit nemegészen értettem. Csinálni akartam valamit a Jessica gondolataiban csendülő gonoszsággal,ahogy az új lány naivitására gondolt. Erős késztetést érzetem rá, hogy közelebb lépjekhozzájuk, és megvédjem az új lányt, Bella Swant Jessica gonosz terveitől. (=D) Hú, furaérzés… Megpróbáltam felkutatni magamban ennek az érzésnek a motivációját, és közbencsendesen vizsgálgattam az új lányt…