Az első találkozás

„Már nem is emlékszem rájuk tisztán.” Nyugtattam meg. „Már régóta Carlisle és Esme aszüleim.”„És te szereted őket.” Következtette.Mosolyogtam. „Igen. Nem tudok még két ilyen jó embert elképzelni.”„Nagyon szerencsés vagy.”„Tudom.” Szülők tekintetében a szerencsémet nem lehet megkérdőjelezni.„És a testvéreid?Ha hagyom, hogy túl sokat kérdezzen, hazudnom kellene. Az órára nézve elszomorodtam,mivel az együtt tölthető időnk lejárt.„A testvéreim, főleg Jasper és Rosalie elég feldúltak lesznek, ha az esőbe kell majd rámvárniuk.”„Oh, sajnálom, gondolom menned kell.”Nem mozdult. Ő sem akarta, hogy közös időnk véget érjen. Ez nagyon, nagyon szerettem.„És valószínűleg szeretnéd visszakapni a furgonod, mielőtt Swan rendőrfőnök hazajönne, ígynem kell elmondanod neki a biológia órai balesetedet.” Vigyorogtam az emlék hatására,amelyben Bella zavarodottan karjaimban volt.„Biztos vagyok benne, hogy már tud róla. Forks-ban nincsenek titkok.” A város nevétkifejezett undorral mondta ki.Felnevettem szavai hatására. Valóban nem voltak titkok. „Szórakozz jól a parton.” Néztem azuhogó esőt, tudván, hogy már nem tart sokáig, és erősen kívántam, hogy hátha mégis. „Jóidő lesz napozáshoz.” Nos, az lesz szombaton. Biztos élvezni fogja.„Holnap nem látlak?”A hangjában lévő aggódás örömöt okozott nekem.„Nem. Emmett és én hamarabb kezdjük meg a hétvégét.” Dühös voltam magamra, hogyterveim voltak. Törölhettem volna őket… de ezen a ponton nem volt olyan, hogy túl sokvadászás lett volna, és a családom eleget foglalkozott a viselkedésemmel, feltárva előttem,hogy milyen rögeszméssé váltam.„Mit fogtok csinálni?” Kérdezte, és nem tűnt boldognak kijelentésemtől.Remek.„Túrázni megyünk a Goat Rocks Parkba, Rainier-től délre.” Emmett türelmetlenül várta amedve szezont.„Oh, hát akkor, jó szórakozást.” Mondta kedvtelenül. Lelkesedésének hiánya megintörömömre szolgált.Ahogy ránéztem, majdhogynem gyötrődést éreztem attól a gondolattól, hogy egy időre búcsútkell mondanom neki. Olyan lágy és sebezhető volt. Meggondolatlanságnak tűnt szem előlveszíteni, ahol bármi megtörténhetett vele. És mégis az volt a legrosszabb dolog, ami veletörténhetett, hogy velem volt.„Megtennél nekem valamit a hétvégén?” Kérdeztem komolyan.Bólintott, szemei csodálkoztak és megdöbbentek hevességemtől.Csak könnyedén.„Ne sértődj meg, de olyan embernek látszol, aki mágnesként vonzza a baleseteket. Szóval…próbálj meg nem beleesni a tengerbe, vagy nem elüttetni magad, vagy bármi hasonló,rendben?”Bánatosan mosolyogtam, reménykedve abba, hogy nem látta meg a szomorúságot aszememben. Mennyire kívántam, hogy ne legyen neki sokkal jobb nélkülem, nem törődveazzal, ami vele történhet ott.Fuss, Bella, fuss. Túlságosan is szeretlek, a te érdekedbe vagy az enyémbe.Megsértette incselkedésem. Engem nézett. „Meglátom, mit tehetek.” Csattant fel, kiugrott azesőbe és olyan erővel vágta be maga mögött az ajtót, ahogy csak tudta.Mint egy felbőszült macska, aki azt hiszi magáról, hogy egy tigris.