Az első találkozás

Kedveltem ezt a Ben-t. Okos és jóhiszemű volt. Talán még meg is érdemelt egy olyan lányt,mint Angela.Adtam egy pacsit Emmett-nek az asztal alatt, miközben Mrs. Goff felállt és üdvözölte azosztályt.Oké, elismerem – ez tényleg vicces volt – gondolta Emmett.Mosolyogtam magamban, örültem, hogy meg tudtam teremteni egy szerelmes történet boldogvégét. Biztos voltam benne, hogy Ben véghezviszi feladatát, és Angela megkapja a névtelenajándékomat. Adósságomat törlesztettem.Hogy lehetnek az emberek annyira buták hagyni, hogy egy tizenöt centis magasságkülönbségtönkretegye boldogságukat.Sikeremtől jó hangulatom lett. Megint mosolyogtam, miközben befészkeltem magam aszékembe és felkészültem a szórakozásra. Hiszen, mint ahogy Bella arra rámutatott azebédnél, még sose láttam őt ezelőtt testnevelés órán mozogni.Mike gondolatait volt a legkönnyebb kiszűrni a hangok csobogásából, ami elöntötte atornatermet. Elméje túlságosan is ismerőssé vált az elmúlt pár hétben. Egy sóhajjalbeletörődtem, hogy rajta keresztül hallgatózzak. Legalább abban biztos voltam, hogy figyelnifog Bellára.Éppen időben érkeztem, hogy halljam Mike felajánlását, hogy lesz ő Bella tollaslabda társa;miközben ezt javasolta, más partnerek is átfutottak az agyán. Mosolyom elhalványult, fogaimösszecsattantak, és emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy Mike Newton megölése nemegy megengedett lehetőség.„Köszönöm, Mike – nem kell ezt tenned, tudod.”„Ne aggódj, majd elugrom az utadból.”Egymásra vigyorodtak, és számos baleset – mindig valami kapcsolatban voltak Bellával –villant át az agyában.Mike először egyedül játszott, miközben Bella a pálya hátsó részén tétovázott, óvatosan tartvaaz ütőjét, mint ha az valami fegyver lenne. Aztán Clapp edző odabandukolt és utasítottaMike-ot, hogy hagyja Bellát is játszani.Hűha – gondolta Mike, miközben Bella elindult előre egy sóhaj közepette, ütőjét ügyetlenszögben tartva.Jennifer Ford egyenesen Bella felé adogatott önelégülten. Mike látta, hogy Bella megindul alabda felé, meglendítve az ütőjét méterekkel a cél előtt, és Mike rohant, hogy megpróbáljamegmenteni a röptét.Riadtan figyeltem Bella ütőjének röppályáját. Nekiütközött a feszes hálónak és visszapattanthozzá, megütve homlokát, mielőtt még továbbrepült volna, hogy nekicsapódjon Mikekarjának egy harsogó puffanással.Ow. Ow. Ungh. Ez nyomot fog hagyni.Bella homlokát masszírozta. Nehéz volt a helyemen maradni, ahová tartoztam, tudván, hogymegsérült. De mit tehetnék, ha ott lennék? És nem tűnt komoly sérülésnek… Tétováztam ésfigyeltem. Ha tovább szándékozna játszani, gyártanom kell egy ürügyet, amivelkimenekíthetném az órájáról.Az edző felnevetett. „Sajnálom, Mike.” Ez a lány a legrosszabb balszerencsével megáldottember, akit valaha láttam. Nem lenne szabad a többiek közelébe engedni…Szándékosan hátat fordított és továbbment, hogy a többi meccset figyelje, így Bellavisszatérhetett a korábbi néző szerepkörébe.Ow – gondolta Mike megint karja masszírozása közben. Odafordult Bellához. „Jól vagy?”„Igen, és te?” Kérdezte szégyenlősen, elpirulva.„Azt hiszem, kibírom.” Ne akarj úgy hangzani, mint egy bőgőmasina. De, apám, ez fáj!Mike körözött egyet a karjával, összerezzenve.