Az első találkozás

Nem történhet meg. Kell lenni-e egy módnak, hogy becsapjuk a sorsot. Nem fogom hagyni,hogy Alice látomásai irányítsanak. Választhatok más utat. Mindig van választás.Kell lennie.5. MeghívásokGimnázium. Már nem a purgatórium volt, hanem tisztán a pokol. Gyötrelem és tűz… igen,megvolt mind a kettő.Most már mindent helyesen csináltam. Senki sem panaszkodhatott, hogy kibújok akötelezettségeim alól.Örömet szerezni Esmé-nek és megvédeni a többieket, ezért maradtam Forksban. Visszatértemaz eredeti tervemhez. Nem üldözök senkit. Minden nap látogattam a gimnáziumot, ésjátszottam, hogy ember vagyok. Minden nap. Aggódva hallgatóztam, hogy van-e valami újpletyka Cullen-ékről – de soha semmi újat nem hallottam. A lány egy szót sem szólt agyanújáról. Újra és újra elmondta ugyanazt – ott álltam mellette és félrerántottam – míg ahallgatói meg nem unták, hogy új részleteket próbáljanak meg kihúzni belőle. Nem voltsemmi veszély. Az elhamarkodott közbelépésem nem ártott senkinek.Senkinek, kivéve engem.Elhatároztam, hogy megváltoztatom a jövőt. Nem a legegyszerűbb vállalkozás, de nem voltmás lehetőség, amit el tudtam volna fogadni.Alice azt mondta, nem lesz elég erőm távol tartani magamat tőle. Be akartam bizonyítani,hogy téved.Azt gondoltam, az első nap lesz a legrosszabb. A nap végére biztos voltam benne, hogy ez ahelyzet. Habár, tévedtem.Nem esett jól a tudat, hogy meg fogom bántani a lányt. Azzal a gondolattal nyugtattammagam, hogy a fájdalma nem lesz több tűszúrásnál – csak az elutasítás apró szúrása -,összehasonlítva az enyémmel. Bella ember volt, és tudta, hogy én valami más vagyok, valamirossz, valami félelmetes. Talán inkább megkönnyebbült volt, mint sértett, amikorelfordítottam tőle az arcomat, úgy téve, mintha nem is létezne.Szia, Edward. – üdvözölt első nap biológián. A hangja most kellemes és barátságos volt,száznyolcvan fokos fordulatot vett azóta, hogy utoljára beszéltem vele.Miért? Mit jelent ez a változás? Elfelejtette? Úgy döntött, hogy csak képzelődött? Lehetséges,hogy megbocsátotta, hogy nem tartottam be az ígéretemet?A kérdések ugyanúgy égettek, mint a szomjúság, valahányszor levegőt vettem.Csak egy pillanat, hogy a szemébe nézzek. Csak, hogy lássam, hogy ki tudjam olvasni belőlüka választ…Nem. Ezt nem engedhettem meg magamnak. Nem, ha meg akarom változtatni a jövőt.Egy kicsit felé fordítottam az arcomat, anélkül, hogy ránéztem volna. Biccentettem, majdvisszafordítottam a fejemet.Nem szólt hozzám újra.Délután, amint az iskola és a szerepjáték véget ért, elrohantam Seattle- be, ahogy előző nap istettem. Úgy tűnt, könnyebb volt elviselni a fájdalmat, amikor repültem a föld felett és mindenegyetlen zöld folttá olvadt össze körülöttem.Ez a rohanás mindennapi szokássá vált.Szerettem? Nem így gondoltam. Még nem. Alice látomásai erről a jövőről kiakasztottak,habár most már láttam, milyen könnyű lenne beleesni Bellába. Pontosan olyan lenne, mint azuhanás: könnyű. Nem megengedni magamnak, hogy beleessek Bellába, pontosan a zuhanás