Az első találkozás

„Oh” – Bella Swan halott. A szemeim karmazsin vörösen izzanak a friss vértől.Figyeltem, mi következik. Vártunk egy pillanatig, majd újraindította a víziót.„Oh…” – mondja újra. A kép kiélesedik. Látom, ahogy Swan rendőrfőnök házábanvagyok, és látom Bellát a sárga bútorokkal berendezett konyhában. Háttal áll nekem, és énárnyékként követem…wkkor az illata megcsapja az orromat…„Állj!” – kiáltottam, akár egy medve.„Bocsáss meg” - - suttogja tágra nyílt szemekkel. A szörnyeteg felujjongott bennem.A vízió újra bevillan. Egy kihalt úton járok, a fákat hó borítja, és 200km/h –val száguldok.„Hiányozni fogsz” – mondja „ nem számít meddig leszel távol.”Emmet és Rosalie aggodalmas pillantást váltottak. Lehajtottunk az útról, amin addighazafele tartottunk.„Itt kell elválnod tőlünk” – utasított Alice – „majd üzenj Carlislenek”Bólintottam, majd a kocsi csikorogva megállt. Emmet, Rosalie és Jasper csendben maradtak.Majd Alicet fogják kifaggatni, ha én elmentem. Alice a vállamra tette a kezét.„Jól fogsz cselekedni” – mormolta a fülembe. Ez nem vízió, amit felőle hallok most. Csakegy nekem szánt személyes üzenet. „Ő Charlie Swan egyszemélyes családja. Ha megölöd alányt, abba ő is belehal.„Oké” – mondtam neki utolsó szó gyanánt. Felhúzta a szemöldökét, majd kiszállt atöbbiekkel a kocsiból.Nem igazán tudtam, hova is mennyek először. Talán köszönjek el előbb az apámtól? Aszörnyet minél előbb el kell vinnem innen…Az út csak repült az autóm alatt.2. Nyitott KönyvAhogy lágyan rádőltem a hóra a még friss, púder szerű pelyhek besüppedtek alattam. Abőröm ugyanolyan hideg volt, mint az engem körülvevő levegő, és ahol a hó hozzámértsimogatott, akár a bársony.A fölöttem elterülő ég tiszta volt, fényesen villogó csillagokkal, amelyek hol kéken látszottak,hol sárgán. Kifogástalanul gyönyörű volt. Mint általában… kiváló látvány lett volna… Kár,hogy pont nem ezt szeretném nézegetni, ha tehetném. De nem tehetek semmi jobbat. Már hatnapja vagyok az érintetlen, vad természetben, itt az Isten háta mögött, de semmivel semkerültem közelebb a hőn áhított szabadsághoz…Még mindig élénken bennem él a lány illata,mellyel rabul ejtett.Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörű alakokatrajzolnak ki, olyan mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Azegyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok,nem bírok kiverni a fejemből.Előbb hallom meg a közeledő gondolatokat, mint a lépések zaját. Gyenge suttogást hallok,amely egyre közelebbről hallatszik. Nem vagyok meglepve, hogy Tanya utánam jöt, tudtam,hogy sokat gyötrődött az elmúlt napokban emiatt a beszélgetés miatt és mist jött el az idő,mikor már tudta, hogy mit akar mondani nekem.Leugrott a magas sziklafal tetejéről és egy fekete sziklára érkezett, majd elém ugrott,miután visszanyerte egyensúlyát a sziklán. Tanya bőre ezüstös volt a rávetődő holdfényben.