Az első találkozás

„Ez megoldja a halandóság miatti aggodalmadat, nem? És így nem is akarnád megölni. Nemez a legjobb megoldás?”„Nekem? Vagy neki?”„Neked.” Válaszolta egyszerűen. Gondolatban hozzáadta: természetesen.Humor nélkül felnevettem. „Rossz válasz.”„Én nem bántam meg.” Emlékeztetett.„De Rosalie igen.”Felsóhajtott. Mindketten tudtuk, hogy Rosalie bármit megtenne, mindent feladna, ha újraember lehetne. Még Emmett-et is.„Igen, Rose megbánta.” Fogadta el halkan.„Én nem tudom… nem kellene… nem fogom tönkretenni Bella életét. Nem így éreznél te is,ha Rosalie-ről lenne szó?”Emmett elgondolkozott egy pillanatig. Te tényleg… szereted őt?„Még csak le se tudom írni, Emmett. Hirtelen ez a lány jelenti számomra az egész világot.Nélküle nem látom az értelmét a világnak többé.”De nem változtatod át? Nem tart örökké, Edward.„Tudom.” Nyögtem ki.És, ahogy kitalálhattad, ő elég törékeny.„Higgy nekem – ezt is tudom.”Emmett nem volt egy tapintatos ember, és az érzékeny beszélgetés nem volt az erősége.Küzdött magával azért, hogy ne legyen túl sértő.Meg tudod egyáltalán érinteni? Úgy értem, ha szereted… nem akarnád, nos, megérinteniőt…?Emmett és Rosalie között intenzív testi szerelem volt. Nehezen tudta megérteni, hogy képesvalaki szeretni e nélkül.Sóhajtottam. Még gondolni se merek erre, Emmett.”Wow. Szóval akkor mi a te választásod?„Nem tudom.” Suttogtam. „Próbálok kitalálni valamit… hogy elhagyjam. Csak nem tudom,hogy maradhatnék tővol tőle…”Az öröm mély érzésével rájöttem, hogy helyes volt, hogy maradok – legalábbis most, hogyPeter és Charlotte ide tartottak. Nagyobb biztonságba volt velem, átmenetileg, mintha akkorlett volna, ha elmegyek. Addig is én lehetek a valószínűtlen védelmezője.Ez a gondolat nyugtalanná tett; égtem a vágytól, hogy visszamenjek, és addig töltsem be ezt aszerepet, amíg lehet.Emmett észrevette a változás az arckifejezésemben. Min gondolkozol?„Épp most.” Ismertem el egy kicsit szégyenlősen. „Majd belehalok, hogy visszafussakForksba és leellenőrizhessem. Nem tudom, hogy kibírom-e vasárnap estig.”„Ho-ho! Nem mész haza hamarabb. Hagyd, hogy Rosalie lehiggadjon egy kicsit. Kérlek! Akedvemért.”„Megpróbálok maradni.” Mondtam kétkedve.Emmett megérintette a telefont a zsebemben. „Alice felhívna, ha lenne valami alapja azaggodalmadnak. Ő is olyan furcsa a lánnyal kapcsolatban, mint te.”Grimaszoltam erre. „Rendben. De nem maradok tovább vasárnapnál.”„Nincs értelme hazasietni – úgyis napos idő lesz. Alice szerint szerdáig nem mehetünksuliba.”Ridegen megráztam a fejem.„Peter és Charlotte tudnak viselkedni.”„Nem igazán érdekel, Emmett. Bella szerencséjével, majd sétálni indul az erdőbe pontosan arossz időben –” Összerezzentem. „Peter nem az önkontroljáról ismet. Vasárnapvisszamegyek.”