Az első találkozás

Úgy tűnt, semmit se vehettem biztosra. Nyilvánvaló dolgok, dolgok, amik tökéletesenértelmesek, valahogy összecsavarodnak és visszájukra fordulnak a furcsa agyában. Jobban,mint ahogy neki tetszem? Talán nem kellene még elvetnem az intézeti kezelés gondolatát.Az órát bámultam fogaimat csikorgatva. Hogy tudnak a percek ilyen lehetetlenül hosszúaklenni egy hallhatatlan számára? Hol van a kilátásom?Állkapcsom meg volt feszítve Mr. Varner egész matek órája alatt. Többet hallottam abból,mint a saját órámból. Bella és Jessica nem beszéltek többet, de Jessica többször rásandítottBellára, és egyszer arca megint ragyogó skarlátvörös lett kézzelfogható ok nélkül.Az ebéd nem jött el elég gyorsan.Nem voltam biztos, hogy Jessica megkap-e párat azokból a válaszokból, amikre vártam,mikor az órának vége lesz, de Bella gyorsabb volt nála.Amint kicsengettek, Bella odafordult Jessicához.„Angol órán Mike megkérdezte, hogy mondtál-e valamit a hétfő estéről.” Mondta Bella, egymosoly húzódott meg ajkai sarkában. Megértettem mi volt ez – a legjobb védekezés atámadás.Mike rólam kérdezett? Az öröm következtében Jessica gondolatai hirtelen védtelenek,lágyabbak lettek a rosszindulatú él nélkül. „Csak viccelsz! Mit mondtál?”„Elmondtam neki, hogy jól érezted magad – és ennek örült.”„Mondd el pontosan mit is mondott, és te pontosan mit is válaszoltál!”Ez volt minden, amit ma megtudtam Jessicától, érthetően. Bella úgy mosolygott, minthaugyanerre gondolt volna ő is. Mintha megnyerte volna ezt a kört.Nos, az ebéd egy másik történet lesz. Több sikerem lehet abban, hogy megkapjam tőle aválaszokat, mint Jessicának volt, biztosra fogok menni ez ügyben.A negyedik óra alatt csak egyszer-egyszer bírtam Jessicán keresztül figyelni. Nem volttürelmem a Mike Newtonról szóló rögeszmés gondolataihoz. Már elegem volt belőle azelmúlt két hét után. Szerencséje volt, hogy még élt.Egykedvűen mozogtam testnevelés órán Alice-szel. Mindig így mozogtunk, mikor fizikaitevékenységet folytattunk emberekkel. Ő volt a csapattársam, természetesen. Ez volt az elsőnap a tollaslabdából. Unottan felsóhajtottam, lassú mozdulattal meglendítettem az ütőt, hogyátlegyintsem a tollaslabdát a túloldalra. Lauren Mallory volt a másik csapatban; elhibázta.Alice úgy forgatta az ütőjét, mintha egy pálca volna, és a plafont bámulta.Mind utáltuk a testnevelés órát, főleg Emmett. A dobójátékok sértették személyes filozófiáját.Ez az óra ma még rosszabb volt, mint általában – olyan ingerült voltam, mint Emmett szokottlenni.Mielőtt a fejem felrobbanhatott volna a türelmetlenségtől, Clapp edző lefújta a játékot éselengedett minket hamarabb. Nevetségesen hálás voltam, hogy kihagyta a reggelit – egyújfajta diétát próbált ki – és az ebből eredő éhség arra késztette, hogy sietve elhagyja aziskolát és találjon valahol egy zsíros ebédet. Megígérte magának, hogy holnap újra kezdi…Ez elég időt adott ahhoz, hogy odaérjek a matematika épülethez, mielőtt még Bella órájavéget ért volna.Érezd jól magad – gondolta Alice, miközben elindult, hogy találkozzon Jasper-rel. Még párnap türelem. Feltételezem, nem adod át üdvözletemet Bellának, igaz?Bosszankodva megráztam a fejemet. Minden médium ilyen öntelt?Információm van számodra. Minden értelemben napos lesz a hétvége. Lehet, hogy át akarodalakítani a terveidet.Felsóhajtottam, miközben elindultam az ellenkező irányba. Öntelt, de határozottan hasznos.Nekidőltem a falnak az ajtó mellett, vártam. Elég közel voltam, hogy olyan jól halljam Jessicahangját a téglákon keresztül is, mint a gondolatait.„Ma nem velünk ülsz, igaz?” Úgy néz ki, mintha… részeg lenne. Fogadok, hogy rengetegmindent nem mondott el nekem.