Az első találkozás

vállát. „Minden halandó úgy fekszik le, hogy talán sose ébred fel. A többiek elvárják tőlünk,hogy takarítsunk össze magunk után. Igazából ez Edward feladata lenne, de ő nyilvánvalóannem lesz képes rá. Tudod, hogy vissza tudom magamat fogni. Nem fogok bizonyítékothátrahagyni.”„Igen, Rosalie, mindannyian tudjuk, milyen gyakorlott gyilkos vagy,” morogtam.Mérgesen felszisszent.„Edwar, kérlek,” mondta Carlisle, majd Rosalie-hoz fordult. „Rosalie, Rochesterben máshogyvélekedtem, mert éreztem, hogy jogod van igazságot szolgáltatni. Azok a férfiak, akiketmegöltél, szörnyen bántak veled. Itt teljesen más a helyzet. A Swan lány ártatlan.”„Ez nem személyes Carlisle,” mondta Rosalie, a fogai között. „Csak meg akarom magunkatvédeni.”Egy pillanatig csend volt, amíg Carlisle átgondolta a válaszát. Amikor bólintott, Rosalieszemei felvillantak. Jobban kellett volna ismernie. Még ha nem is hallottam volna agondolatait, akkor is tudtam volna, mit fog mondani. Carlisle sose egyezett volna bele.„Megértelek Rosalie, de… nagyon szeretném, ha a családunk meg is érdemelné a védelmet.Egy véletlen… baleset vagy az önkontroll elvesztése sajnálatosan része annak, akik vagyunk.”Kedves volt tőle, hogy magát is belevette a többes számba, holott vele még egyszer semtörtént meg. „De egy ártatlan gyereket hidegvérrel meggyilkolni, egészen más dolog. Úgyhiszem, a kockázat, amivel fenyegethet, akár beszél a gyanújáról, akár nem, semmi a másikkockázathoz képest. Ha kivételeket teszünk, hogy megvédjük magunkat, valami sokkalfontosabbat kockáztatunk. Azt, hogy a lényegét veszítjük el annak, akik vagyunk.”Nagyon figyeltem az arckifejezésemre. Sikerült megállnom, hogy vigyorogjak. Vagy hogyelkezdjek tapsikolni, amit szívem szerint tettem volna.Rosalie mogorván nézett. „Ez csak felelősségteljes viselkedés.”„Ez érzéketlenség,” javította ki Carlisle finoman. „Minden élet drága.”Rosalie felsóhajtott és alsó ajkát duzzogva elbiggyesztette. Emmett megcirógatta a vállát.„Rendben lesz, Rose,” bátorította halkan.„A kérdés csak az,” folytatta Carlisle, „hova kéne költözünk?”„Nem,” nyögte Rosalie. „Csak most jöttünk ide. Nem akarom megint újrakezdeni a másodikévemet a gimiben!”„Természetesen megtarthatod a jelenlegi életkorodat.” Mondta Carlisle.„Hogy annyival korábban kelljen megint költöznünk?” ellenkezett.Carlisle megvonta a vállát.„Szeretek itt lenni! Olyan ritkán süt a nap, szinte normálisak lehetünk.”„Nos, nem kell most rögtön döntenünk. Várhatunk, és meglátjuk, ha majd szükséges lesz.Edward biztosnak tűnik benne, hogy a Swan lány hallgatni fog.”Rosalie felhorkantott.De többé nem aggódtam Rose miatt. Láttam, hogy ki fog tartani Carlisle döntése mellett, nemszámít mennyire volt dühös rám. A beszélgetésük továbbhaladt a lényegtelen részletekre.Jaspert nem hatotta meg.Értettem miért. Mielőtt ő és Alice találkoztak, harcmezőn élt, egy kegyetlen hadszíntéren.Tudta mit von maga után, ha valaki semmibe veszi a szabályokat – saját szemével látta aszörnyű következményeket.Az sokat elmondott, hogy nem próbálta meg lenyugtatni Rosalie-t a képességével, és nem ispróbálta meg feldühíteni. Távol tartotta magát a beszélgetéstől – felülemelkedett rajta.„Jasper,” mondtam.Rám nézett, arca kifejezéstelen maradt.„Nem ő fog megfizetni az én hibámért. Nem hagyom.”„Akkor hasznot fog húzni belőle? Ma meg kellett volna halnia, Edward. Én csupán rendbeteszem a dolgokat.”