Az első találkozás

Másodszorra is kinyílt az ajtó, és a szoba atmoszférája teljesen megváltozott. A„küldetésem”-hez fűzött reményeim határozottam összeomlani látszottak… már nem avöröshajú nő befűzése volt a célom…A másodszorra beérkezett Samanta Wells kinyitotta az ajtót, leadta a minden tanárralgondosan aláiratott jelenléti ívét, majd gyorsan kiviharzott az irodából. Mikor az ajtóbecsapódott mögötte a viharos szél besüvített az apró helységbe és megcsapta az orromat.Ekkor tudtam meg, ki volt az első személy, aki belépett az irodába, és miért nem hallottam agondolatait, miközben Mrs Copeot fűztem. Megfordultam, de nem volt rá szükség, hogymegerősítsem a gyanúmat. Lassan fordultam az ajtó irányába, kínosan ügyelve amozdulataimra…az izmaim megfeszültek… Bella Swan ott állt az ajtóban, az ajtó mellétámaszkodva, és egy apró papírt szorongatott.A szemei tágra nyíltak, mikor megpillantotta az embertelen, vad ragyogást a szememben.Vérének illata kezdte teljesen megtölteni az apró irodát. A szomjúság vadul fellángoltbennem, végigszáguldott az ereimben. A szörny azonnal előjött, ugrásra készen...Mikor megláttam magam szemei tükrében, egy szörny arcát láttam. A kezeimet habozvaszorítottam ökölbe. Nem tudtam visszanézni Mrs Copera, azon gondolkodtam, milyenkönnyen megtámadhatnám most a lányt. Elég időm lenne mindenre. Könnyedén betörhetnémmrs Cope fejét, és utána elég gyors lennék ahhoz, hogy Bellát is kivégezzem minden kockázatnélkül. Két élet kevesebb mint húsz…Ez tény…Határozott javulás.A szörny sürgetve, éhesen várta a reakciómat. De nem…igenis van választásom! Mármintelvileg volt…Leszakítottam róla a tekintetem, és Carlisle arcára gondoltam. Csukott szemmel (hátha azsegít) próbáltam ismét normálisan gondolkozni. Visszafordultam Mrs Copehoz, és láttamrajta, hogy Bella is tudja, hogy le akarom cserélni a közös órámat. Bella kicsit összehúztamagát és elment mellettem, hogy leadja a lapját. Látszott rajta, hogy nem talál szavakat.Bevetettem minden önuralmamat, amivel csak rendelkeztem, kedves, lágy hangonszólaltam meg, kínosan ügyeltem rá, hogy csak annyi levegőt vegyek, amennyi muszáj.„Semmi gond, látom lehetetlen. Felejtsük el. Nagyon köszönöm a segítségét.”Megfordultam és sikerült elindulnom az ajtó fele. Próbáltam nem odafigyelni a forró,vérrel teli női testre, amely immár csak centikre volt tőlem. Képtelen voltam megállni akocsimig, sokkal gyorsabban odaértem, mint szabadott volna. A legtöbb ember már elment,így nem voltak szemtanúk. Ekkor meghallottam a másodéves D.J.Garretet, akit előzőleg észresem vettem.„Hát Cullen meg hogy került ide? Mintha az égből pottyant volna le… Jobb ha megyek,már megint csak képzelődöm, anyám is mindig azt mondja, hogy…”Mikor odaértem a kocsihoz, a többiek már vártak rám. Megpróbáltam kontrollálni alégzésemet, de hiába szívtam a friss levegőt, úgy ziháltam, mint egy fuldokló.„Edward?” – kérdezte Alice ijedten. Csak megráztam a fejem, válasz képpen.„Mi a fene történt veled??!” – követelte Emmet a választ, közben elfelejtve a zavartságot,amit az okozott, hogy Jasper nem volt hajlandó lejátszani vele a visszavágót. Az válaszolthelyettem, hogy nekitántorodtam a kocsinak, amint megláttam Bellát. Biztos engem követett,közeledik…! Ő az én démonom, vadászik rám. Gyorsan átsuhantam a kocsi másik oldalára, ésbevágódtam az ajtón.Anélkül, hogy láttam volna, tudtam, hogy Emmet, Rose és Jasper Alicet kezdték fixírozni.Ő csak megrántotta a vállát. Azt nem tudja, mi történt, csak a jövőt látja. Most belenézett,hogy mit talál rólam. Nem tudom, mit látott, de igen meglepő lehetett.„Békén fogod hagyni?” – kérdezte suttogva. A többiek rám néztek.„Hogy én?” – préseltem ki a szavakat magamból. A jövőm hirtelen elég sötét színbenkezdett derengeni előttem. Talán ő is pont ezt látta…A fejemben ekkor megjelent a vízió.