Az első találkozás

ezért csaltam, miután az óra véget ért. Ez nem kémkedés…próbáltam magamat meggyőzni.Csak azért figyelek, hogy tudjam, mikor hagyja ez a tornatermet és indul el ide, a parkolóba…nem akartam, hogy megint meglepjen valamivel. A tanulók elkezdtek kiszállingózni atornateremből, én pedig kiszálltam az autóból, bár nem tudom miért.Lágyan esett az eső. Figyelmen kívül hagytam, hogy lassan csurom vizes lett a hajam. Aztakarom hogy lásson itt?? Azt remélem, talán idejön beszélgetni?? Most mi tévő legyek?Nem mozdultam, megpróbáltam meggyőzni magam, hogy szálljak vissza a kocsiba, ésközben tudtam, hogy a viselkedésem erősen kifogásolható. A karjaimat összefontam amellkasom előtt, és felszínesen lélegezni kezdtem, ahogy őt néztem, amint lassan átsétál azudvaron, és láttam, ahogy a szája sarka legörbül.Nem nézett rám. Néhány alkalommal grimaszolt a felhőkre, mintha az mélyen megsértenéőket. Csalódottságot éreztem mikor elérte az autóját, azelőtt, hogy elsétált volna mellettem.Meg fog szólítani, Vagy inkább én szólítsam meg őt?Beszállt halványpiros Chevy teherautójába, ami egy nagy rozsdás behemót volt, valószínűlegöregebb, mint az apja. Néztem, ahogy beindítja a furgont. Az öreg motor bármely másjárműnél hangosabban bőgött fel. Azután a kezeit a fűtőnyílások elé tartotta. Zavarta a hideg.Valószínűleg sosem szerette. Ujjaival átfésülte dús haját, és a tincseket elhúzta a kiáramlómeleg levegő előtt, mintha éppen szárítani próbálná azokat. Elképzeltem, milyen illat lehetmost a furgon utasterében, de gyorsan elvetettem ezt a gondolatot.Körülnézett, ahogy készülni indult, és végül arra pillantott, ahol én álltam. Megállt egypillanatra. Ki tudtam olvasni a szeméből a meglepetést, mielőtt elszakítohatta volna rólam atekintetét. Jobbra rántotta a kormányt, majd fékezett. Centikre sikerült csak elkerülnie ErinTeague járgányát. A visszapillantójába nézett, és a szája bosszúsan kinyílt. Mikor egy másikkocsi is elment mögötte kétszer is belepislogott a visszapillantóba, és a parkolót pásztázta. Ezmosolyra kényszerített. Nem tudom, ő is erre gondolt e, de határozottan veszélyesnek tűntezzel a hatalmas furgonnal. A gondolta, hogy Bella Swan bárkire nézve is veszélyes lehet –leszámítva a közlekedőket - nevetésre késztetett mialatt elgurult mellettem, majd csúnyapillantást lövellt rám.3. JelenségekValójában nem kínzott a szomjúság, de úgy döntöttem ma éjjel ismét vadászni megyek. Ezcsak keveset számít, és tudtam, hogy nem alkalmas a lány bűvös ereje elleni védekezésre.Carlisle velem tartott. Azóta nem voltunk kettesbe, hogy visszatértem Denalitól. Ahogyvégigsuhantunk a fekete erdőn, hallottam, amint búcsút int gyorsan a múlt hét eseményeinek.Láttam az emlékezetében vad és kétségbeesett arcom torz vonásait. Éreztem a meglepetését,majd a hirtelen fellángoló aggodalmát.„Edward”„El kell mennem, Carlisle. Nekem most el kell mennem…”„Mi történt?”„Semmi. Még. De ha maradok, fog.”A karomért nyúlt. Éreztem, milyen mélyen megbántottam, amikor meghátráltam a keze elől.„Nem értem”„Volt már valaha… érezted már valaha, hogy…?”Láttam rajta keresztül, ahogy mély lélegzetet veszek, láttam a vad fényt, ami átfutott aszememen, és láttam, ahogy az övéből mély aggodalom árad felém.„Volt már veled olyan, hogy egy személy sokkal jobban csalogatott az illatával, mint atöbbi? De sokkal, sokkal jobban?