viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

6. kép. Szomolyai család
köznapi öltözetben, 1904.
(Kóris Kálmán felvétele)
német vidékek csoportjait vonzották erre a tájra (Telkibánya, Ómassa, Gönc, Vizsoly,
Sima stb.), s az erdei iparok, melyek különféle, elsősorban szláv csoportokat
vonzottak. Sajátos ebből a szempontból is Tokaj-Hegyalja, ami a vallonok 11–12.
századi csoportjaitól a 18–19. századi mezővárosok etnikailag vegyes arculatáig,
évszázadokon át több etnikum munkaerejét és telepesét akkumulálta.
A térség 18. századi gazdasági reorganizációját megelőzően, ami a jobbágyparaszti
tevékenység és műveltség újraszerveződését is jelenti, természetesen nehéz
kimutatni a különféle etnikumok kulturális szerepét, az újabb telepesek ideérkezése
azonban nem független ezektől az előzményektől, s talán nemcsak a telepítő tényezők
voltak közösek, hanem egy-egy csoport helye is az adott időszak termelési rendjében.
Ilyen módon a térség gazdasági újraszervezését, a lassú polgárosodás
megindulását, s a 18. század összetett etnikai és migrációs folyamatainak időszakát
is úgy kell értelmeznünk, mint a korábbi korszakok örökségét, azok újrafogalmazását
az új gazdasági-társadalmi feltételek között.
A 18. század első harmadának végétől különböző csoportok migrációja párhuzamosan
zajlik a mezőgazdálkodó térszínek jobbágy-paraszti népességének újjászerveződésével,
más vonatkozásban annak kulturális integrációjával, s ezek a
népcsoportok is egy új típusú társadalmi-területi munkamegosztásban kapnak helyet.
Az etnikai arculat kialakulásában szerepe volt a vallásoknak is, ilyen módon a
telepes csoportok műveltségének szükségképpen volt bizonyos integráló eleme.
20