viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

3. kép. A megye térszerkezete. 1–2: a megye fejlettebb területei (a borsodi iparvidék),
1: agglomeráció, 2: az agglomeráción túlnyúló iparterület, 3: átlagos fejlettségű terület,
4: gazdaságilag elmaradott (hátrányos helyzetű) területek, 5: agglomerációs központ,
6: szubcentrumok (növekedési pólusok), 7: mikrokörzet központok
(Frisnyák Sándor 1994. 42. alapján)
A Hernád és a Bodrog folyók közé ékelődő Zempléni-hegység középhegyi zónája
ugyancsak sajátos adottságú peremlépcsőn át fut le a völgyekig: közismert a Bodrog
felé eső keleti oldal, Tokaj-Hegyalja, kevéssé az Abaúji-Hegyalja. Önálló tája a Zempléni-hegységnek
északon – a Bózsva és mellékvizeinek medencéjében a Hegyköz,
valamint a déli részen a Szerencsi-dombság.
A síkságok a megye déli és délkeleti részét foglalják el, felszínük ugyancsak a
folyóvizek járásához igazodik. A Bükkalja és a Tisza vonala között terül el a Mezőség,
ami a folyó mentén a Borsodi ártér mélyebb fekvésű szakaszába fut. A Sajó és a Hernád
összefolyásánál a Miskolci kapuban nyílik ki a táj a sík vidék felé, ettől keletre
pedig a Harangod vidék és a Tisza ártéri síkját képező Taktaköz húzódik. Önálló
egysége a megyének a Tisza és a Bodrog által határolt Bodrogköz, melynek területét
kettészeli a szlovák–magyar határ.
A sík vidék felé lefutó folyók völgyei legyezőszerűen, egy körcikk szeleteiként
tördelték szét Borsod-Abaúj-Zemplén területét. Az ember termelőtevékenysége
történetileg éppen fordított utat jár, mint a tájak előbbi felsorolása: a sík vidék felől
hatol felfelé a folyóvölgyeken, s csak fokozatosan jut be a dombvidékeken át a
hegységek belsejébe. Ez azonban lassú, a népesség számának növekedésével és a
termelőtechnika színvonalának emelkedésével párhuzamos folyamat. A rendelkezésre
11