viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

Északi-középhegység és a Magyar Alföld
találkozásánál húzódó közlekedő
útnak és vásárvonalnak is. A köztudatban
matyónak nevezett csoport műveltségére
a paraszti polgárosulásnak az a
velejárója nyomta rá a bélyegét – amint
Kósa László kitűnően összegezte –,
amit a díszítőművészet, az ízlés „parasztosodása”
jelentett. Ennek korszakait,
jegyeit Fél Edit és Hofer Tamás a díszítőművészetben
példamutatón feltárták.
A fentiek mellett említést érdemel
még az egykori Torna és Gömör megye
Borsoddal határos részének kistája, a
Galyaság, ami a Bódva jobb partján,
Aggtelek és Rudabánya közötti falvakat
jelent, de a szőlőtermesztés megszűntével
a filoxéravész után (1880-as évek)
elveszítette korábbi elkülönítő műveltségi
jegyeit. Hasonlóan csak a néprajzi
irodalom tartja már lényegében életben
a Cserehát jellegzetes kistája, a Szárazvölgy
elnevezését.
Igazából a földrajzi kistájak azok,
11. kép. Görömbölyi ruszin család
(a nők testvérek), 1920 körül. Magántulajdon
amelyek – hol lazábban, hol szorosabban integrált – csoportok kereteit adják, s ezek
a műveltségi tömbök elsősorban éppen az alkalmazkodás és a tájformálás, a termelő
tevékenység, a gazdasági-társadalmi munkamegosztásban elfoglalt szerepük révén
mutatnak fel egységesülő vonásokat. Kialakulásukban a természeti feltételek a
19–20. században már egyre áttételesebben érvényesülnek, ezek szerepe azonban
továbbra is lényeges. A korábban vízjárta Bodrogköz, Taktaköz műveltségének 19–
20. századi változásai elsősorban azzal magyarázhatók, hogy pl. 1895–1935 között
mintegy 34 000 hektárral növekszik a szántóterület (Frisnyák Sándor 1994.), ugyanakkor
megváltoztathatatlanul gyenge és közepes, s 1/3 részben erózióval sújtott a
termőtalajok területe, s ma is erdő 1/4 része a megye területének. A tájszerkezet
tehát még a 20. században is a műveltség alapvető térszerkezetét adja, s a tájnevek
és a műveltségi csoportok elnevezései a parasztság polgárosodásának utolsó időszakában
is adekvátak. Az egyes tájnevek ugyanakkor különböző fokon szervezett, s a
műveltség bizonyos vonatkozásaiban hasonlóságot mutató csoportokra utalnak,
másokat már csak az irodalom, a köznyelv, akár az újkori közigazgatás kapcsol öszsze
az ott élő népesség csoportjával.
25