viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

32. kép.
Kenyérsütés cserepes
kabolás kemencében, Füzér
(Gönyey Sándor felv.,
1929.)
A sütés-főzés eszközei
Az élelmiszerek előkészítésének, darabolásának – nagyobb fizikai erőnek kitett –
eszközei ritkábban díszítettek. Vannak azonban kivételek is. Maradtak ránk a 18–19.
századból datált, alkalmanként barokkos faragású tőkés kézimalmok. Ezek vályús,
főleg sóőrlésre használt példányai főleg a Bükkalja és a Zempléni-hegység kőfaragóit
dicsérik. A fa mozsarak egyszerűek, törőjük, verőjük általában vasból készült.
A kukorica törésére is alkalmas, a Tisza keleti partján ismert nagyméretű famozsarak
vidékeinken – az emlékezet és a tárgyi emlékek alapján – nem voltak használatban.
Kisebb méretű borstörők, mozsarak fából inkább a polgári konyha felől érkeztek.
Általánosabbak voltak az öntöttvas mozsarak, ill. az – ugyancsak nemesi és polgári
hatást tükröző, nagyobb értékű – rézmozsarak. Ez utóbbiak századunkban jelentek
meg, s generációkon átöröklődtek.
A hús darabolásának díszes emlékei az állatformájú, főleg lovat formázó bárdok,
s felbukkannak díszesen megmunkált kések, aprítók is: húshoz, szalonnához,
zöldségfélékhez egyaránt használták őket. A paraszti díszítőművészet remekei a
18. századtól datált káposztagyaluk. Díszítményeik között barokkos és klasszicizáló
54