viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

Miközben a bab a zöldségekkel fő, elkészítjük a csipetkét. 1 tojást felütünk, lisztet adunk
hozzá, és összegyúrjuk. Annyi lisztet adunk hozzá, hogy a tészta se túl lágy, se túl kemény ne
legyen. Mikor a leves a rántással együtt fő, a tésztát apróra elcsipegetjük, be a levesbe.
Daraleves
Hozzávalók: 30 dkg füstölt disznóhús, 30 dkg füstölt kolbász, 4 szál sárgarépa, 4 szál petrezselyemgyökér,
2 dl árpadara, bors, szerecsendió. (Sót nem adunk hozzá, mert a
füstölt hús és a kolbász maga is sós.)
A kockára vagdalt disznóhúst és kolbászt egy fazékban feltesszük főni. (Kb. 2–3 liter vízben.)
Bezöldségeljük, beletesszük a megtisztított sárgarépát, petrezselyemgyökeret. Ízesítjük
borssal, szerecsendióval. Általában a 2 dl árpadarát külön lábasban szokták megfőzni. Ha
megfőtt, leszűrik róla a vizet, átmossák, hogy „ne legyen olyan maszatos”. Azután hozzákeverik
a húsos léhez.
Gulyásleves (Harsány, Vatta)
Hozzávalók: 0,5 kg sertéslapocka, 1 kisebb fej vöröshagyma, 1 petrezselyemgyökér, 1 sárgarépa,
zeller vagy a levele, 2 burgonya, köménymag, fűszerpaprika, só, a tésztához
1 tojás, liszt, só.
A sertéshúst kockára vágjuk, és az apróra vágott, diónyi zsíron megpirított hagymára teszszük.
Késhegynyi paprikát szórunk rá, hozzátesszük a felaprított répát és petrezselymet,
nyáron egy zellerlevelet, télen egy cikk zellert, fél kávéskanál köménymagot. Megsózzuk,
fedő alatt pároljuk, azután felengedjük. Lassú tűznél főzzük. Ha a hús megpuhult, beleteszszük
a kockára vágott krumplit, ha az is megfőtt, eresztett tésztát csorgatunk bele.
Gyümölcsleves
Sokféle gyümölcsből készülhet, leggyakoribb a meggy, alma, szilva, köszméte felhasználása.
A megmosott gyümölcsöt cukorral, pici sóval megfőzzük. Kellemes íze lesz, ha fahéjat, egykét
szem szegfűszeget adunk hozzá, de főzhetünk bele kevés vaníliás cukrot is. Tejföllel és
liszttel behabarjuk.
A bükkaljai gyümölcstermesztés történetéhez
A Bükkalja Alföldre hajló domboldalai gazdagok voltak gyümölcsben. Nem csupán az itt
élők táplálkozásában volt nagy jelenősége a gyümölcsnek, de kereskedtek is vele: a szilvával
60–80 km-re is elszekereztek a gyümölcsben szegény Alföld, a Tisza mente felé. A vidék
gyümölcstermesztésének legismertebb fajtája a Szomolyai fekete cseresznye (Prunus avium).
Bár a Borsod megyében 1859-ben megalakult Gyümölcsészeti Társulat igen sokat tett a gyümölcstermesztés
fellendítéséért, a Bükkalja karakteres gyümölcskultúrájának megformálódása
a filoxéravész után, az 1880-as években kezdődött. A hegyvidék és a magyar Alföld
síkjának találkozásánál fekvő, napsütötte hegyláb-felszínek kitűnő termőhelyet jelentettek a
gyümölcskultúrának, ami a 20. század elején lett valóban fontos gazdasági tényező. Jelentős
lökést adott ennek 1920-ban a trianoni döntés, ami leszakította Magyarország gyümölcstermesztő
peremterületeit, erős belső piacot biztosítva a lassan modernizálódó parasztüzemeknek.
Az 1880-as években indult el a Bükkalja cseresznyekultúrája, aminek névadója Szomolya
község lett, jóllehet a rövid szárú fekete cseresznyék évtizedeken át több termesztő településről
kapták a nevüket (egri fekete, noszvaji stb.), s csak az 1930-as években ismerte el szomolyai
rövidszárú cseresznye néven a Pomológiai Bizottság a táj jellegadó fajtáját. Az emlékezet szerint
Szomolyán az 1880–1890-es években, Tapolcsányi János nevű gazda szőlőjében álltak elő-
101