viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

26. kép. Lakodalmi kalács sütése, Cserépfalu,
1983. (Bánfalvy Ferenc felv.)
Az ünnepek étkezéseinek sorában
megkülönböztetett gazdagságú kulturális
hagyomány övezte a karácsony esti
asztalt, a fogyasztott ételekben elvált a
katolikusság és a reformátusok étrendje.
A palócoknál a karácsony böjtjének jellegzetes,
gazdag ételsora van, amelyek
egy részéhez jelentős hiedelemanyag
kapcsolódik. Ez utóbbi csak részleteiben
különbözik a megye katolikus népességénél:
a díszesen megterített asztal,
az arra – változatos módokon – elhelyezett
magvak mindenütt a következő évi
termés gazdagságát igyekeztek biztosítani.
Az asztal alá helyezett széna és
szalma
– amit aztán az állatokkal etettek meg –
a Szent Család misztériumát idézte,
egyszersmind a termékenységvarázslás
része volt. Ez ugyancsak általános volt a
Palócföldtől a Bodrogközig a katolikus
családoknál. A karácsony esti vacsora fő
fogásai is alapvető egyezést mutatnak: a
gombás káposztaleves, majd a mákkal, dióval ízesített guba (gúnárnyak, bobajka, doboska
és más elnevezéssel) többé-kevésbé mindenütt hagyománynak számít. A fő ételek
mellett alma, dió, aszalt gyümölcs, fokhagyma, méz, palóc területeken a molnárkalács
került az asztalra (Cs. Schwalm Edit 1989. 463–466.). A részletekben megnyilvánuló
táji változatok – például a mezőkövesdi matyók karácsony éjfélkor fogyasztott angyalhurkája,
vagy egyes bodrogközi falvak aranyvize, s még számtalan műveltségi
elem – feltárása egy rendszerező szokásmonográfia lapjaira tartozna.
Hasonló a helyzet a húsvét vasárnapi ételekkel és étkezésekkel: azok jellegadó
részét a szentelmények alkották, amelyeknek a fogyasztását is gazdag hiedelemanyag
kísérte. Változott a megszenteltetett ételek köre, utóbb már csupán azok egy darabját
tették a szentelő kosárba. A Bodrogközben az 1930-as években a görög katolikusság
még a 6–8 kilós ünnepi pászkát vitte el a szentelésre, az elmúlt évtizedekben
már csak egy szeletnyi darabját viszik. Hasonlóan változott a helyzet az ünnepi sonka
(sódar) esetében is. Feltáratlan a húsvéti – egyáltalán az ünnepi – kalácsok formája
és funkciója a megye kiterjedt részein.
Hasonlóan csak töredékeket ismerünk a megye népcsoportjainak szilveszteri,
újévi, farsangi táplálkozásáról. Nem sokkal jobb a helyzet az emberi élethez kapcsolódó
szokásanyaggal sem. Az emberi élet fordulói közül korábban sem a keresztelő,
sem a halotti tor nem tartozott a kiemelkedő ünnepek sorába, gazdag étkezéssel
való megülésük az 1950-es évektől általános. A legnagyobb ünnep a lakodalom volt,
aminek étrendjében azonban ugyancsak megfigyelhetők a polgárosulás, a modernizáció
44