viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

34. kép. Konyha, Cserépváralja, 1936. (Leszih Andor felv.)
és funkciója általában rokon a rozsszalmából készült kozupokkal (gabona- és más
magtartók), kupulykókkal (főleg tojás tárolására). A finomabb szalma alkalmas volt
igényesebb tárolók készítésére is: kerek vagy ovális formájú kenyértartók, kanáltartók,
szakajtók (szakasztók) a Tisza mentén és a Bodrogközben készültek gyékényből is.
A fafaragó központokban lokális stílusa alakult ki a kisebb-nagyobb tárgyak,
eszközök tárolására készített tartóknak. A fából készült formák többsége falra akasztható.
Legegyszerűbb közülük az, ahol a sűrűn átfúrt, téglalap vagy félkör formájú
deszkalapba csúsztatták az evőeszközöket. Elsősorban a Bodrogközből ismerünk
olyan példányokat, ahol ennek a deszkalapnak a felfüggesztését is míves káva segíti,
homloklapján karcolt vagy vésett növényi ornamentikával, forgórózsával.
A Bükk-vidék és a Bükkalja kanalasai doboz formájúak, melyeknek a pereme, kissé
magasabb hátsó oldala, ritkábban az előlapja karcolt vagy vésett díszítésű. Cserépfalun
a kanáltartóhoz hasonló formájú, kisebb méretű gyufatartók is készültek, közöttük
külön figyelmet érdemel egy kétfiókos, madarat formázó példány. Rokonok
ezzel formailag a sótartók is, amelyek – szemben a pásztorfaragások közé sorolható
asztali párjukkal – zömmel falra akaszthatók. Mind a palóc vidékről, ill. a Sajóvölgyből,
mind a Bódva-völgyből és a Cserehátról ismerünk négy sarkukon apró
oszlopocskákon erősített, oldalain áttört díszű, vagy szíjácsszerű lapokkal befont
példányokat is.
56