viga gyula: tájak, ízek, ételek borsod-abaúj-zemplén megyében

8. kép. Miskolci család 9. kép. Miskolci család
Madarassy László gyűjtése, 1921. (Néprajzi Múzeum Fényképgyűjteménye)
Tokaj-Hegyalja peremén sajátos műveltségi egységet képeznek, s napjainkig
őrzik nyelvi és kulturális különállásukat Dél-Zemplén német telepes falvai. Első
csoportjaikat Trautsohn herceg telepíti le sárospataki uradalmában 1750 után
Schwarzwald környékéről (Károlyfalva, Hercegkút, Rátka), majd 1785–1790 között
érkeznek újabb családok (Rátka, Józseffalva, Abaújszántó, Hosszúláz, Sima). Műveltségük
csak a zárt közösségeikben maradt homogén, más településeken már csak egyes
műveltségi elemek őrzik egykori származásuk emlékét (pl. Erdőbénye bodnártánca).
A 19. század folyamán a városokban és mezővárosokban mind nagyobb teret
nyer a zsidó polgárság, de sajátos műveltségi hatást gyakorolnak környezetükre a
falusi zsidók is.
A 17. század második felétől, de főként a 18–19. században mind nagyobb
számban bukkannak fel az összeírásokban a cigányok is, különböző csoportjaik másmás
tevékenységre szakosodnak (zenészek, fémművesek, kovácsok, kupecek stb.).
A 18–20. századi gazdasági és társadalmi folyamatok összefüggéseiben kell értelmeznünk
a hagyományos műveltség integrálódásának azokat a folyamatait is,
amelyek a néprajzi csoportok, néprajzi vidékek szerveződéséhez vezetnek. Ebből a
szempontból másodlagosnak tekinthető korábbi történetük, mert műveltségük,
beleértve a tárgyi javakban materializálódott anyagi és szellemi műveltségüket is,
jobbára 19–20. századi állapotában ragadható meg.
A mai Borsod-Abaúj-Zemplén megye területe különböző fokon integrált műveltségi
egységekkel fedhető le, s az egyes csoportok kulturális hagyatéka nem
23