Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Az Indexben nincs sok olyan szócikk, melyekből a 17. századi Magyarország
vallási életének sokféleségéről, illetve a régi és az új egyházak reális
helyzetéről és viszonyairól tájékozódhatnánk. Az ilyen kérdésekhez való viszonyulás
azt a benyomást kelti, hogy a szerző igyekszik bebizonyítani: a mai
és a régi egyház között nincs semmi különbség, a századok folyamán, Szent
István korszaka óta nem történt semmiféle lényeges változás az egyház állapotában.
Viszont annak, ami a korszakában mégis történik, nincs semmi törvényes
alapja. Talán emiatt nem szentel különösebb figyelmet a protestánsoknak.
Az Indexben helyet kapott alábbi szócikkek (lutheranus, 25 baptismus, 26
anabaptistae, 27 blasphemus 28 ) rövidek, és mindegyik egymásra utal, illetve a
haeresis 29 és haereticus 30 szavakra. Így olvassuk: „Lutheranus, vide haereticus”.
Az Indexben találunk egy külön szócikket (Imago), amely a reformátusokra
utal. Ebben a cikkben azon személyek büntetéséről esik szó, akiket képrombolóknak
nevez (imaginum perfractores). 31 A szerző az I. Ferdinánd által
kiadott 1553/2. évi törvényre hivatkozik, amelyben általában „az igazi hit”
helyreállításáról, és konkrétan azokról esik szó, akik az egyház képeit összetörik
vagy megégetik. 32 Amikor Aszalay a protestánsokról szól, nem megy
tovább a 16. század 60-as éveiben keletkezett törvényeknél. Valóban, II. Lajos
1523. és 1524. évi törvényei után a magyar királyok csak 1548-ban tértek
vissza az egyházi kérdésekhez. I. Ferdinánd az 1548., 1553., 1556., 1563. évi
országgyűléseken kiharcolta, hogy a magyar rendek elfogadják a protestánsok
elleni törvényeket, de a három későbbi nem mond semmi újat az 1548. évi
törvényhez képest. Miksa egyáltalában nem foglalkozott Magyarországon a
felekezeti kérdésekkel. Sőt, annak ellenére, hogy Rudolf jelentős és aktív ellensége
volt a magyarországi reformációnak, a század végéig csak annyit engedhetett
meg magának (legalábbis a törvény útján, az országgyűlések helyeslésével),
hogy a zsidók és az anabaptisták duplán fizessék az adót. 33
Látjuk tehát, hogy Mohács után a század végéig a felekezeti helyzet Magyarországon
a protestánsok számára inkább kedvezően alakult, és így volt
ez akkor is, amikor 1548-ban I. Ferdinánd megpróbálta visszaállítani az
evangélikusok ellen irányuló Mohács előtti törvényeket.
25
Index, 336.
26
Uo., 10.
27
Uo., 5. Hivatkozik I. Ferdinánd 1548/11. és 1556/26. évi törvénycikkeire, amelyek szerint
az anabaptistákat ki kell űzni a királyságból. (CJH, II, 226, 406.)
28
Index, 10.
29
Uo., 250–251. Azt írja, hogy az eretnekséget ki kell tépni; visszaállítani, megőrizni a
régi hitet és a katolikus egyház tanítását. Hivatkozik I. Ferdinánd 1548. évi, már
említett törvényére.
30
Uo. Csak az eretnekekkel kapcsolatban idézi II. Lajos 1523., 1525. évi és I. Ferdinánd
1563. évi törvénycikkeit. (CJH, II, 498.)
31
Index, 263.
32
CJH, II, 340–342.
33
Uo., 734.
119