Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

en) tehát nem pusztán fikciós folyamat, amely mimetikusan reflektál egy
szövegen kívüli valóságra, hanem szorosan kötődik a valóságos társadalmi
gyakorlatokhoz, intézményekhez, gondolkodási módokhoz. 13
II. A kora újkori református imádságok grammatikája és
retorikája a felekezeti és nemzeti közösségértelmezés
összefüggésében
A nemzetközi szakirodalom bemutatott szempontjait különösen is érdemes
figyelembe venni a kora újkori református imádságoskönyvek, prózai imádságok
és verses (akár énekelt) könyörgések értelmezése során. Három okból tűnnek
fontosnak ezek a műfajok. (1) Minden szempontból, de különösen a nemzetfelfogások
szempontjából sokkal kevésbé kerültek a nemzetközi kutatások
előterébe, mint például a fentebb említett prédikációk. Azon túl, hogy a magyar
szakirodalomból is hiányzott ezeknek a köteteknek a feldolgozása, a
protestáns imádságkutatás nemzetközi szinten is háttérbe szorult, különösen
a felekezeti és nemzeti identitásképződés története szempontjából. Legújabban
a nagy-britanniai Durham egyetemén, 2007 végén kezdődött imádságkutató
projekt kíván – más célkitűzések mellett – úgy foglalkozni bizonyos
imádságokkal, hogy azoknak a nemzeti identitás formálására tett hatásait is
vizsgálja. 14 (2) Az imádságoknak egészen más létmódjuk volt, mint a prédikációknak.
Ez utóbbiak ugyanis elsősorban élőszóban hatottak, s ha nyomtatásban
megjelentek is, akkor azokat nagyobbrészt a prédikátortársak olvasták,
elsősorban mintaadó szövegekként. Az imádságok, imádságoskönyvek azonban
a prédikációknál jóval szélesebb közönség számára készültek, azzal a
céllal, hogy a lehető legtöbb olvasni tudó embert érjenek el, és főképp magánhasználatra
íródtak. Bizonyos imakönyvekből paraliturgikus alkalmakon,
például házi áhítatokon is felolvastak. E magán- vagy kisközösségi olvasásra
szánt imádságoskönyvek hatalmas nyomdai karriert futottak be, több
alkalommal, nagy példányszámban jelentek meg, és kis méretük miatt olcsók
is voltak. (3) A konkrét használatra szánt, azaz szó szerint az olvasó által újramondandó
(de egyszerre mintaként is szolgáló) imák természetesen első
személyben íródtak. A jelen dolgozatban vizsgált közösségértelmezések szempontjából
fontos imádságok nagyrészt a többes szám első személyt használták.
A Peter Burke-től fentebb idézett szempont alapján tehát annak van jelentősége,
hogy a többes szám első személyben megfogalmazott imádságokat
13
Susanne SCHOLZ, Body Narratives. Writing the Nation and Fashioning the Subject in
Early Modern England, Basingstoke–New York, Macmillan–St. Martin, 2000, 6–7.
14
British State Prayers, Fasts and Thanksgivings, 1540s to 1940s. L. http://www.dur.ac.uk/
history/research/research_projects/british_state_prayers/
195