Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

sunknak fundamentomit értsük, a’ mi isméretünk szerént az Istennek engedjünk,
és a’ legyen legfőbb gondunk, hogy az Isten akaratjának ismerésében
elő mennyünk és öregbedgyünk, megment minket az Isten”. 25
Medgyesi a Praxis hosszú teológiai bevezetésének (Az Istennek állatjában,
személyiben és tulajdonságiban való nyilvánságos kiírása, amennyire minden
keresztyén embernek őtet illendőképen megtanulni és ismerni szükséges) zárásául
négy pontba foglalja a hasznokat, melyek az igaz istenismeretből származnak
a kegyességgyakorlásra. Itt mutatkozik meg a könyvecske bevezető
teológiai fejtegetéseiben bemutatott, megvilágított és érvekkel megerősített
fogalomrendszer szerepe: immár tehát a gyakorlati hitépítés szempontjainak
megfelelően kezdi használni Medgyesi az általa addigra rendszeresen kidolgozott,
mintaként és mértékként bejáratott nyelvet. Folyton kiemeli, hogy az
igaz istenismeret nyelve a Szentírásban feljegyzett Igén alapul, de hatóerővé
csak a hitben válik. A hitben megelevenedő Igén alapuló istenismeret nem
valamiféle teoretikusan, dologszerűen megragadott tárgy és az ahhoz statikusan
hozzátartozó fogalmi-szemiotikai rendszer, hanem tapasztalat, az ember
életében megjelenő Ige hatóereje által felbukkanó elsajátító megértése
egy új Isten-ember viszonynak, amely életet hoz létre. Az istenismeretnek
hermeneutikai támasztékká kell válnia (utat kell mutatnia), hogy a hívő ember
megértse a változást, melyet a tényleges élettapasztalatában az Isten igéje
hoz magával. 26 Az Istennel Krisztusban megbékélt embert Isten erősíti meg
és őrzi meg, hogy hűséges maradjon új létéhez, amely Jézus Krisztus valóságában
van. Ez az elhitt istenismeret (ez a hitismeret értelme). A hit értelme azt
tudja, hogy a megigazult ember a valóságosban van, amikor hűségesen Krisztusban
marad. Ilyenkor nem elfordul a valóságtól, hanem ráébred, hogy megérkezett
oda. A Krisztus valósága nem absztrakció, nem az ideák mozdulatlan
és időtlen világa, hanem a mozgalmas tényleges életben megtapasztalt
test-vér Jézus Krisztus, akihez nem az elragadtatás vezet, hanem a bizonyságtételt
befogadó, szeretetben munkálkodó hit.
25
TSEPREGI TURKOVITZ, i. m. (22. jegyzet), A8v. „Az Istennek erős ki-adatott
parancsolatja, melyhez engedelmességet mutatni mindenek tartoznak: az Istent ismerni,
azaz, az ő akaratját és igéjét. De azt mondhatná valaki: Hogyhogy üdvözülhet
tehát valaki, holott minden emberek, számtalan sok dolgoknak, amelyeket tudniuk
kellene, nem tudói? Erre azt felelem: Csak a’ mi Vallásunknak fundamentomit értsük,
a’ mi isméretünk szerént az Istennek engedjünk, és a’ legyen legfőbb gondunk,
hogy az Isten akaratjának ismerésében elő mennyünk és öregbedgyünk, megment
minket az Isten. Mert a’ mi igyekezetünk, és engedelmességre való vágyódásunk,
kívánságunk, engedelmességért vétetik”.
26
A puritánus kegyességben a meghirdetett Igén alapuló istenismeret sem nem általános
igazságokat felsorakoztató világnézet, sem nem történeti tudósítás, amely meghatározó,
de elmúlt eseményekre emlékeztet, hanem hívás, melyet lényege szerint a
Krisztusban adományozott kegyelem tekintélye tesz hatalmassá. A hívás az egyes
embert személyesen találja el, kérdés elé állítja, önértelmezésében kérdésessé teszi,
s döntést követel tőle. Ezért olyan mérvadó az Igével találkozás megértési szituációja
(vagyis az ezt a szituációt szerkezetileg jellemző nyelv) a ténylegesen megélt emberi
élet történő önmegértése szempontjából.
170