Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

mezhetők-e. Esettanulmányunk a fentebb említett két szöveget vizsgálja.
Magától értetődőnek tűnik a Fejedelmi lélek szövegkorpuszával foglalkozni a
Curiose und Fruchtreiche Discursen textusával szemben, melyet az irodalomtörténet-írás
nem „legitimál” fejedelemtükörként.
Érdemes mindenekelőtt rövid kitekintést tenni az utóbbi két és fél évtized
német nyelvű főbb Fürstenspiegel-monográfiáinak a műfaji megközelítést illető
koncepciójáról. Bruno Singer 1981-ben megjelent Die Fürstenspiegel in
Deutschland im Zeitalter des Humanismus und der Reformation 14 című kötete
mérföldkőnek számít e műfajra nézve. Singer rendszerezte és mintegy kánonba
is foglalta a korát megelőző fejedelemtükör-irodalmat. (Ägidius Romanus
1227-es szövegétől egészen 1904-ig, Auspitz Prinzenerziehung című munkájáig.)
Azonban már ő is nyomatékosította azt a tényt, hogy a Fürstenspiegel
textusai rendkívül összetett szemiotikai rendszerben léteznek. Egyrészt még
ma sem tisztázott teljes mértékben a műfaj diszciplináris megközelítése. Habár
a szakirodalom a politikai diskurzusban Machiavelli (1469–1527) Il Principéjétől
datálja a „politikának a keresztény etikától és teológiától, valamint
általában az erkölcstantól való erőteljes függetlenedési folyamatá”-t, 15 másrészt
az állam- és politikaelméleti diskurzusnak továbbra is ugyanúgy tárgya
lehet, mint az etikai-didaktikus olvasatoknak. Ez esetben feltehető a kérdés,
hogy milyen szerepet vállal, hol jelöli ki helyét a Fürstenspiegel a műfajok
sokszínű, gazdag palettáján.
Az 1997-ben kiadott Fürstenspiegel der frühen Neuzeit című antológiában
Hans-Otto Mühleisen és Theo Stammen Dolf Sternberger Drei Wurzeln der
Politik című kötetéből idézi: „das abendländische Denken über Politik lasse
sich auf drei verschiedene Ursprünge, »Wurzeln«, zurückführen. Was daraus
hervorwächst, verzweigt und verwirrt sich zu einer Politik, mit der wir leben.”
16 A politika három eredetéhez tehát egy negyediket is társít: „didaktischpädagogische
Wurzel der Politik”. A politika didaktikus-pedagógiai diskurzusába
sorolja a fejedelmi tükör műfaját, de mindenképpen a politika nyelvének
diszkurzív keretein belül. A Michael Stolleis által szerkesztett, három
kiadást is megélt – legutóbb 1995-ben megjelent – Staatsdenker in der frühen
Neuzeit viszont nem bocsátkozik műfaji kategóriák nyújtotta vitás kérdésekbe.
Politikáról szóló írásokat közöl, melyekbe egyaránt beletartoznak Hugo
Grotius De iure belli ac pacis, Johannes Althusius Politica metodice digesta és
Veit Ludwig von Seckendorff Teutsche Fürstenstaat című munkái is. 17 Ingmar
14
Bruno SINGER, Die Fürstenspiegel in Deutschland im Zeitalter des Humanismus und
der Reformation, bibliographische Grundlagen und ausgewählte Interpretationen: Jakob
Wimpfeling, Wolfgang Seisel, Johann Sturm, Urban Rieger, München, Fink, 1981.
15
HARGITTAY, i. m., 13.
16
Fürsenspiegel der frühen Neuzeit, Hgg. Hans-Otto MÜHLEISEN, Theo STAMMEN,
Michael PHILIPP, München, Insel Verlag, 1997 (Bibliothek des deutschen Staatsdenkens,
6), 9–10.
17
Staatsdenker in der frühen Neuzeit, Hg. Michael STOLLEIS, München, C. H. Beck,
Insel, 1995.
219