Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Ami pedig számomra csak poétikai emlékezet alapján keletkezett felismerés
volt, arra Ladányi Sándor kísérőtanulmányából nyertem reális megerősítést.
Alábbi tényközlése ugyanis maradéktalanul bizonyítja, hogy a lélekben magyarul
és latinul egyaránt hódoló Ráday Pálhoz Pápai Páriz Imre szellemi
öröksége közel állhatott, s csaknem biztosak lehetünk abban, hogy a Keskeny
utat is gyakorta forgatta: „Ráday mint mecénás is jelentékeny volt; támogatta
Pápai Páriz Ferenc latin szótárának kinyomtatását.” 26
Így örömmel nyugtázhatjuk, hogy a voltaképpen „egyversű” poétának
számító Pápai Páriz Imrét valóban megalapozottan tekinthetjük Szent Ambrus-i
figurának, még akkor is, ha csupán egyetlen közkinccsé lett költeményét
ismerjük, s így csak ez az írása teremhetett két akkori emberöltővel később, a
18. század elején, egyetlen, de ritka szépségű, ugyancsak az ambroziánushoz
közeli hangulatú verset.
ÉVA PETRŐCZI
Imre Pápai Páriz, “Ambrosius” of the Hungarian Puritans
Imre Pápai Páriz, father of the famous Professor Ferenc Pápai Páriz was the
author of the Hungarian Puritan bestseller, entitled: The Narrow Path
(A keskeny út). It was the second most widely read Puritan book in Hungary,
straight after Pál Medgyesi’s Praxis pietatis. My presentation neglects the
main text now and concentrates on the “lyrical appendix”, an iambic poem,
written by the author himself, entitled Funeral Song. In this poem the author
proved to be the follower of the Medieval Ambrosian pattern. Throughout
my survey I tried to find the sources of this remote influence in Pápai’s style.
Conclusion: partly the Latin-fan features of the Pápai-family, partly his education
and his masters at Pápa and at the University of Heidelberg (among
them David Pareus) led him to this poetical form. In the Apafi-library (he
served this princely house as a tutor) he also found some Ambrosian sources
and the analogy of the situation – religious people in danger, cured by holy
songs – also helped him to adapt the style of the famous bishop of Milan.
I tried to support my ideas not only with quotations taken from some literary
experts of the Ambrosian heritage, but form recent opinions and publications
of some musicologits as well. At the end of my paper I quote from a poem by
Pál Ráday which also shows some Ambrosian features. My examples illustrate
the existence of a spontaneous ecumenical behaviour, long before this
tendency became institutionalized.
26
Uo., 339.
162