Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

morúságban szenvedő közösségek) identitásának egyik legalapvetőbb konstruáló
és kifejező elemének látja. Mind az uralkodókkal kapcsolatos biblikus
mitizáció, mind a protestáns prédikátoroknak az ószövetségi prófétákkal
való önazonosítása, mind az adott közösségnek a választott néppel történő
megfeleltetése összekapcsolódott a bűnbánatra való intéssel, a megtérésre
való buzdítással és a kegyelmes Isten bűnbocsánatának elfogadásával, valamint
az apokaliptikus történelemértelmezéssel, melyek mind a kora újkori
kálvinista (de a lutheránus és más protestáns) teológia számára voltak alapvető
fontosságúak. 68
Filepszállási egyik, Ezékiel 16. könyvére építő imájában a beszélő (a 16. század
második harmadától elterjedtté vált tropológiát alkalmazva) megvallja, hogy
Isten jótettei és segítsége ellenére hálátlan és gonosz magyar nemzet a kívülről
jött két ellenség valamelyikéhez kezdett ragaszkodni. (A könyörgés beszélője
hasonlóan szólal meg itt, mint a II. fejezetben idézett Köleséri-imáé: e jelentős
bűnök megvallása idejére – legalábbis grammatikailag – leválasztja magát
a közösségről): „edgyik része a’ napkeleteikhez (A’ Pogányokhoz) másik része
pedig a’ napnyugatiakhoz (a’ Románusokhoz) ragaszkodék, 69 aranybol ezüstböl
férfiui képeket csinála azockal paráználkodék, ([Ezékiel 16] v. 17.) és immár
a’ Magyar Sion az ö utálatosságában és paráznaságiban meg nem emlékezik
az ö kicsinységének idejérül, ([v.] 22[,] 43.) édes Teremtöjének kegyelmes
gondviseléséröl ([v.] 37.) Ez az oka menybéli igaz Isten hogy egyben gyüjtötted
ennek a’ népnek Szeretöit (a’ Syriusokat és az Ægyptusokat) hogy ruháit rola le
vonnyác, mezitelen hadgyák, fegyvereckel által verjék és házait tüzzel meg
égessék. ([v.] 39[,] 40, 41.) Eleget várakoztál oh Jehovah e’ nemzet után, de
mennél többet várakoztál utána annál több bünt cselekedtenek. Ez az oka
hogy Te-is immár sullyossabban és mérgesebben ostorozod a’ még térni nem
igyekezö nemzetséget. (Mat. 21. v. 43.) Talám Uram fél ennyire nem vétkezett a’
68
Graeme MURDOCK, Calvinism on the Frontier, 1600–1660. International Calvinism
and the Reformed Church in Hungary and Transylvania, Oxford, Clarendon, 2000
(Oxford Historical Monographs), 243–249, 261–267; uő, Beyond Calvin. The
Intellectual, Political and Cultural World of Europe’s Reformed Churches, c. 1540–1620.,
Houndsmills–Basingstoke–Hampshire, Palgrave, 2004 (European History in Perspective),
54–56, 118–124; uő, The Importance of Being Josiah. An Image of Calvinist
Identity, Sixteenth Century Journal, 1998, 1043–1059; uő, Death, prophecy and
judgement in Transylvania = The Place of the Dead – Death and Remembrance in Late
Medieval and Early Modern Europe, eds. Bruce GORDON, Peter MARSHALL,
Cambridge, Cambridge University Press, 2000, 206–223; uő, Magyar Judah. Constructing
a New Canaan in Eastern Europe = The Holy Land, Holy Lands, and Christian
History, Ed. Robert SWANSON, Woodbridge, Boydell and Brewer, 2000 (Studies in
Church History, 36), 263–274.
69
Másutt pedig így ír: „Annyira jutott édes hazánc és Nemzetségünc, hogy ennek edgyik
része az Egyptombéliekhez, másik része pedig az Assiriabéliekhez folyamodic, azoknac
ajtajokat kelletik zörgetni a’ kenyérért, mert az maga vére között nem találhat
immár ollyant ki néki keny[e]ret nyujtana.” FILEPSZÁLLÁSI, Praesidium…, i. m.
(45. jegyzet), 99. (Kiemelés tőlem.)
212