Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

zad második felében ténylegesen milyen módon voltak megfeleltethetők a
nemzet és – esetünkben – a református felekezet határai. Révész Imre – egy
nagyon marginális szövegében, Szöllősi Mihály Bujdosó Magyarok Füstölgő
Csepüje Incze Gábor-féle újrakiadásának rövid ismertetésében – így utalt
erre röviden: „A könyv […] örök időszerűségén nem ejt csorbát az a jellemző
korszemlélet, amely a nemzet és az evangéliumi egyház létét és sorsát – a
»magyar Izráel« képében – szinte maradéktalanul eggyéforrasztja. […] [A]z
ellenreformáció korának a nem-habsburgi oldalon álló magyarja – ami anynyit
jelent, hogy színmagyarságának nagy többsége – valósággal bele volt
kényszerítve […] az [egyház és nemzet] azonosítás[á]ba: hiszen hitétől és
nemzetiségétől alapjában véve ugyanaz a hatalom akarta egyszerre megfosztani.”
36
Barcza József ugyan idéz olyan prédikátort, aki számára „[e]l valhatatlanul
öszveköttetett e kettő: Vallásunk és hazánk”, akinek a Respublica és az
Ecclesia „korrelát fogalmak”. Ám mivel minderről csupán a külföldi peregrinációt
befejező, „itthoni szolgálatra” elhivatott prédikátorok „hazaszeretete”
összefüggésében ír, elemzés nélkül hagyja az általunk fontosnak tartott
kérdést. 37 (Másutt viszont – írása egészétől is idegen szóhasználattal –
„felekezetek békés együttélés[éről]” beszél „a népek szövetsége keretében”,
pedig a 17. századi református prédikátorok általa idézett mondatai korántsem
általában említik a kereszténységet. Hiszen a szövegekben éppen az
„igaz vallásokért, Hazájokból, idegen földre üzettet[ettekről]”, illetve „nemzetünk
romlás[áról], vallásunk eltapodás[áról]” van szó, vagyis éppen nem
felekezetek fölötti Ecclésiáról.) 38
Imre Mihály a Wesselényi-féle szervezkedésben részt vett Bocskai István
halálára összeállított 1674-es Szomorú Halotti Pompából Tolnai F. István ha-
36
RÉVÉSZ Imre [ismertetője INCZE Gábor 1935-ös SZÖLLŐSI-kiadásáról (vö. 22.
jegyzet!)], Protestáns Szemle, 1936, 177–178.
37
BARCZA, Sáfárság, közösség…, i. m. (27. jegyzet), 89–90, l. még 114–115. (A tanulmány
két 1978-as írás átfogalmazott és újraszerkesztett, de lényegében azonos változata.)
Barcza citátuma LASKAI MATKÓ Jánostól való: Justus Lipsiusnak a polgari
tarsasagnak tudomanyárol irt hat könyvei […], Bártfa, Klösz, 1641 (RMNy 1867).
Idéz még Szőnyi Nagy Istvántól, Séllyei M. Istvántól, Tolnai F. Istvántól, Szathmárnémeti
Mihálytól és Nagyari Benedektől.
38
SZATHMÁRNÉMETI Mihály, Dominicalis Praedicatiok Toldalikia, Kolozsvár, Némethi
Mihály, 1686 (RMK I, 1353), 103; SZŐNYI NAGY István, Martyrok Coronája,
Kolozsvár, [Veresegyházi Szentyel Mihály], 1675 (RMK I, 1180), 1v. Idézi BARCZA,
Sáfárság, közösség…, i. m., 89. Bár Barcza fejlődéstörténeti jellegű narratívája szerint
a 17. századi államforma „[a] religiózumba ágyazott, az úgymond isteni eredetű abszolutizmustól
a sáfárság és közösség vonalán pozitív irányba vezetett a fejlődés, a
demokratizálódás felé”, abban természetesen igaza van, hogy „[a] vallási türelem
teológiai alapjai a társadalmi és politikai felelősségvállalás közösségfogalma révén
épültek ki a XVII. század második évtizedétől kezdve. […] [V]égighúzodott a korszakon
az […] [a] tanítás, [hogy] Isten haragjának oka […] a haza békességének,
egységének bomlasztása. A haza sorsának kedvező alakulásában nem lehet tehertétel,
nem képezhet válaszfalat a felekezeti különbözőség.” Viszont – mint látni fogjuk
– legalábbis a gyászévtized idején nem volt esély ennek megvalósulására. Uo., 95.
203