Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Ennyi ellenségim között,
Győzhetetlen Christusom,
Szent lelkével el gyürüzött,
Nem lehet semmi károm,
Ostromollyon bár a’ Satán,
Orditson mint éh oroszlán,
Nintsen praedája vállamon.” 7
Arra nézve, hogy ebben a versben ott bujkál az ambroziánus örökség is, egy
igazán vájtfülű kollégától, Csörsz Rumen Istvántól a következő megerősítést
kaptam: „[…] megnéztem a verset, amely az én ungaresca-regiszteremből véletlenül
kimaradt (hiszen a keresztrímes hangsorokra egy három kissoros
cauda felel), köszönet érte. A ritmusában valóban van valami – nyilván dallamkövető
– trochaikus lüktetés, az ambroziánus 5+3-as beosztás nem tendenciózus,
de előfordul. Latin előképét vagy potenciális dallamát nem ismerem
[…]” 8
Számomra azonban nem is annyira a magyar puritán irodalomban szokatlan
verstani képlet puszta felbukkanása, hiányosságainak elemzése jelentett
kihívást és feladatot, hanem inkább annak megfejtése, hogy miként válhatott
egy, a 17. század közepén alkotó magyar puritán prédikátor-író Ambrosius
tanítványává, ha csak egyetlen vers erejéig is. Oknyomozásunk először Heidelbergbe
vezet, ahol Pápai Páriz Imre diákéveinek közvetve bár, de mégis
meghatározó egyénisége, a pápai iskola korábbi, profil-formáló rektora, Komáromi
Seraphin Pál 1615-től az irenizmus apostolánál, David Pareusnál
tanult. Pareus ortodox kálvinista teológus volt ugyan, de híve volt a presbiteri
egyházigazgatásnak, amely a puritán gondolkodás egyik alapköve. 9 Heltai János
közleményéből tudomásunk van arról is, hogy Komáromi Seraphin
(Szerafin) Pál, előbbiekben említett pápai rektor a latin nyelvű költészet lelkes
híve volt, s maga is verselt magyarul és latinul. 10 Nyilvánvaló ezek alapján,
hogy szerzőnket pápai diákévei elején érhette az első, korai Ambrosius-hatás,
felnevelő iskolája egykori jeles tanárának (is) köszönhetően. A második impulzus
jóformán minden kétséget kizáróan 1642–1645 között érhette Pápai
Páriz Imrét, amikor – közvetlenül a Keskeny út megírása előtti években –
I. Apafi Mihály nevelője volt. A pontos dátumokat Apafi naplójából tudjuk:
„Anno 1642. junius, julius, aug. holnapjait Kolozsváratt töltvén el scholában,
házamhoz hozattam és házamtúl Fejérvárra küldettem Pápai Páriz Imre
keze alá. 1643. 44. és 45. esztendőknek május holnapjáig keze alatt voltam.” 11
7
Uo., 257.
8
Csörsz Rumen István hozzám intézett szakmai e-mailjéből.
9
A pápai kollégium története, szerk. TRÓCSÁNYI Zsolt, Bp., Tankönyvkiadó, 1981,
26–27.
10
HELTAI János, Adattár a heidelbergi egyetemen 1595–1621 között tanult magyarországi
diákokról és pártfogóikról = OSZK Évkönyv, Bp., OSZK, 1980, 294.
11
TÓTH Ernő, I. és II. Apafi Mihály erdélyi fejedelmek naplója az 1632–1694. évekből,
Erdélyi Múzeum, 1900, 82–93 (itt: 84).
157