Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

(Megjegyezzük, a szolgálólány, a cilicium és a magányos remeteélet az általunk
ismert legendavariánsokban nem szerepel.) A freskóról művészettörténeti
feldolgozás nem készült. Szent Vilmának szentelt oltár valószínűleg már
a 15. században is létezett, noha csak egy 1685-ben készült vizitációs jegyzőkönyv
nevezi meg először, hogy a Szent András-templomban a főoltár mellett
egy-egy oltár Szűz Máriának és Szent Vilmának van szentelve. 34
A 16. században a kolostor megszűnt, a nővérek az újonnan alapított
comói rendházba költöztek, a Vilma-kultusz azonban folyamatosan továbbélt
a Szent András-templomban. A szent királynő tiszteletének folytonosságáról
többek között Benedetto Gioviónak (Paolo Giovio öccsének) egy latin
költeménye is tanúskodik. 35 A 17. század végén készült az a templom oldalkápolnájában
látható nagyméretű olajkép, amelyen Szent Vilma teljes királynői
pompájában jelenik meg, aranypalástban, fején koronával és glóriával,
Ferrer Szent Vince domonkos szent és Borromeói Szent Károly mellett. Két
kanonizált, a környéken nagy tiszteletnek örvendő szenttel együtt, velük
„egyenrangú” szentként festette meg az ismeretlen festő. Művészettörténeti
feldolgozás erről a képről sem készült.
A 17. századi Vilma-kultusz legfontosabb dokumentuma Andrea Ferrari
ferences szerzetesnek, a brunatei templom kurátorának már említett Szent
Vilma-életrajza, melyben a legendát négy, Szent Vilmáról szóló vers előzi
meg, szonettek és madrigálok. Kettő anonim mű, kettőnek pedig Donna
Maria Elisabetta Coquia, a Szent Margit-kolostor apácája a szerzője, ami
dokumentálja, hogy a comói Benedek-rendi kolostorban is élt Szent Vilma
kultusza.
Ferrari kiadásának előszavában azt írja, hogy a Sacro Tribunale nem
akarta engedélyezni a legenda kinyomtatását, mivel a szent tiszteletének tényét
nem tartotta elégségesnek a történet hitelességének bizonyítására. Ennek
kapcsán beszél a Szent Vilma-tisztelet helyi hagyományáról, amiből kiderül,
hogy a szent brunatei képe különös tisztelet tárgyát képezi: azok a nők,
akiknek nincsen elég tejük, elébe járulva kérik Szent Vilma közbenjárását.
Ferrari megemlíti, hogy a környéken más templomokban is láthatók a szent
képei, melyek Vilmát koronával ábrázolják, de részletesen csak a fent említett
morbegnói képet írja le. A freskó, melyet évszázadok óta vakolatréteg
borított, most került elő a templom restaurálása során. Ezenkívül még egy
képnek sikerült nyomára akadni a Comói-tó melletti Griante faluban, ahol a
Santa Maria delle Grazie-templomban egy „Madonna a Gyermekkel és szentekkel”
című olajképen Szent Vilma az ágostonos apácák ruhájába öltözve
34
GIUSSANI, La chiesa parrocchiale… i. m., 33.
35
B. Jovii Novocomensis de duodecim Fontibus Comum ambientibus, et uno in urbe
media, Carmina: XII. Pluvilla – megjelent olasz fordításban: Fontane dei dintorni di
Como. Carmi di Benedetto GIOVIO. Tradotti per la prima volta in versi italiani [da
Maurizio MONTI], Como, 1866, 62–63.
53