Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

ö Papjai, és az ö szüzei szomoruak (Jer. Sir, 2. 21.), mert sokan közzülünk
rabságban estenek, sok vének, gyermekek, szüzek és ifiak fegyver miá
hullottanak-el; mivel pecsét alatt vagyon a’ mi álnokságink (Hos. 13. 12.), ez
az oka hogy midön az egymás ellen tusakodó két nemzetség (a’ Persák és
Siriusok) (Dani. 8, 7. 10. 11 12.) a’ Magyar Sionnak földén szarvokkal öklelik
egymást akkor (a’ kicsiny lelki Sidoság) az Istennek Serege, omol a’ földön,
tapodtatik, pus[z]tittatik, és kézben adatik, s’ fogságra vitetik, […] Vétkeztünk
hát Teremtönk ellen; mert a’ ki leg jobb közöttünk és igazb ollyan mint
a’ tövisbokor (Mik. 7. 4.); mert nemzetségünkben a’ Tisztek, rendek és köznép
nem az igasságnak, hanem az hamisságnak cselekedöi, (Amos. 5. 12.) a’
szükölködöknek s’ az igazaknak nyomorgatoi, igasságoknak el-forditoi, […]
minden rend s-minden ember csak a’ maga hasznát keresi, a’ bünböl s-annak
pártfogásábol hasznot akar magának hajtani, […] még ma-is a’ Magistratusok
a’ Rendek (Földes Urak), el-fordittyák a’ törvényt, (Deutr: 16. 19.) és az hamisságnak
meg-igazitasára ajándékokat vesznek, ez az oka hogy jaj és jaj érte
a’ mi nemzetségünket; mert minden lélek mondhattya Magyar országban maga
felöl: En eddig voltam (hamis hitü) csalárd, Istent szidalmazo, bujálkodo,
fajtalan beszédü […] [és itt hosszasan folytatódik a bűnkatalógus] bizony ha
ezeket és többeket meg cselekedtem; mennyire inkább az egész Ország mit
nem cselekedet? Oh Uram meg vallom hogy a’ magam itélete szerént-is érdemes
vagyok arra hogy fel-prédáltass, rabságban ejts, fegyverre hányattass, és
érdemes hát az egész Magyar ház-is arra, (Psal. 14. 3.) hogy el-prédáltassadd,
rabságban ejtsed, […] Ah, ah, Uram Isten, avagy el-vesztedé e’ kis Izraelnek
minden maradékit ki-öntvén a’ te busulásodat a’ kis Sionra, ne haragudgyál
Uram felettébb […] imé lássad, kérünk, mi minnyájan te néped vagyunk, mert
te mi Atyánk vagy, […] Térj hozzánk Uram Isten, könyörüly rajtunk […]” 48
A 17. század közepétől, különösen az 1657–1660 közötti, Kelet-Magyarországot
és Erdélyt ért lengyel, török és tatár pusztítások hatására más magyar
református szerzők különböző műfajú szövegeiben is megjelenítődött a
fenti idézettekhez hasonló, ún. kisnéptudat. Az imádságoskönyveket újra és
újraolvasók közösségi identifikációja számára különösen is jelentős lehetett,
nemzettudatuk alakulására markánsan hathatott az, hogy e szövegek, például
Köleséri Sámuel imádságoskönyve szintén igen gyakran látták el a fenti
idézetben kiemelt jelzőkkel a magyar nemzet kifejezést helyettesítő Sion, Izrael,
Júda trópusait. 49
Köleséri kötetének a közösséget ért szenvedésekre, nyomorúságokra vonatkozó
többes szám első személyű megszólalásai a panaszretorika hagyományához
kapcsolódva hangzanak fel: a zsidó–magyar sorspárhuzam toposzrendszerének
működtetésével, Izrael metaforájával jelölik az „elképzelt”
közösséget. A korábbi évszázadban alkalmazott allegorizációnál azonban kevésbé
különül el az ószövetségi Izrael és a kora újkori magyarság történe-
48
FILEPSZÁLLÁSI, Praesidium…, i. m., 2–7.
49
KÖLESÉRI, Bánkódó lélek…, i. m. (18. jegyzet), Q4v; R2v; R6v = FAZAKAS, i. m.,
115; 119; 122.
206