Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Ahhoz pedig, hogy valamiféle közösségtudat megképződhessék, elengedhetetlen
feltétel az olvasás, ahogy erre már az „elképzelt közösségek” (imagined
communities) fogalmát kidolgozó Benedict Anderson is felhívta a figyelmet.
Megállapította, hogy az anyanyelvű írásbeliség elterjedése, a könyvek
megsokszorozódása tette képessé az embereket arra, hogy akár egy olyan
nagy közösség tagjaként is értelmezni tudják magukat, mint amilyen a nemzet,
anélkül, hogy ismernék a legtöbb tagját. Adrian Hastings – ezzel az alapfeltétellel
teljesen egyetértve – azt kifogásolja Anderson interpretációjában,
hogy ha a szerző elismeri, hogy már a 16. században is erőteljesen megugrott
a könyvek száma, akkor miért csak a 18. század végétől veszi komolyan ennek
a „nyomtatás-kapitalizmus”-nak (print capitalism) az „elképzelt” nemzeti
közösségek kialakulására tett hatását. Ezért Hastings szerint ebben az önidentifikációs
folyamatban a nyomda szerepének figyelembevételét a 16. századig
kell előrehozni. Sőt ő a nyomtatott könyvek elterjedését megelőző szóbeli
kultúrát, például az anyanyelvű liturgiát is igen fontosnak tartja: a nemzeti
közösség képzete sokkal hamarabb alakulhatott ki a protestánsok, mint
a katolikusok körében, ahol a latin volt a liturgia nyelve. Megvolt tehát a késő
középkori, például angol nyelvi, vallási és kulturális hagyományban is ez a
koncepció, de a hatása a reformáció után vált sokkal intenzívebbé, a bibliai
tudás protestantizmus általi erőteljes elterjesztését követően. Így lett az anyanyelvű
Biblia az egyes nemzetek mint „elképzelt közösségek” számára „elsődleges
szövegkönyvvé”: Izráel lett a mintája és tükre a nemzeti önformálásnak
és önképnek, annak modellje, hogy mit jelent nemzetnek lenni. Éppen
ezért a bibliai szövegekkel kevésbé találkozó katolikus társadalmakban a
nemzeti mivoltról alkotott explicit véleményt sokkal később fogalmazták meg
az átlagemberek. Legalábbis Angliában a szó jelenléte és a mögötte lévő idea
sokkal tudatosabb volt – a 16. század végétől bizonyosan, de legvalószínűbb,
hogy a 14. századtól. Hastings ugyan jelzi, hogy mindez nem azt jelenti, hogy
már ekkor angol nemzetről beszélhetünk abban az értelemben, ahogy ma
értjük a terminust, de azért a fogalom gyakori használata azt mutatja, hogy
ők nemzetnek gondolták magukat. 5
Richard Helgerson is úgy véli, hogy már a reformációtól kezdve releváns
Anderson szempontja, hiszen John Foxe és más apokaliptikus szerzők számára
a láthatatlan egyház ilyen „elképzelt közösség” volt. Ennek tagjai ugyanis
olvasók, akik más olvasók ezreinek láthatatlan közösségében helyezik el
magukat, különösen azokkal egy csoportban, akik ugyanazon a nyelven találkoznak
az igével. Vagyis – mint a nemzet – az ő közösségük sem azonosítható
teljesen az állammal. 6 E kérdéskör fontos magyar nyelvű, Péter Katalin
által írott tanulmányában az az egyik legfőbb, kutatási irányt kijelölő kérdés,
hogy a 16–17. században Hungaria valamennyi népének tagjaiból, vagy csu-
5
ANDERSON, Elképzelt…, i. m., 41–51. L. HASTINGS, The Construction…, i. m.,
1–34, különösen: 3, 6, 18–19, 22–23.
6
Richard HELGERSON, Forms of Nationhood: The Elizabethan Writing of England,
Chicago, University of Chicago Press, 1992, 266.
192