Humanizmus, religio, identitástudat - MEK - Országos Széchényi ...

Az első nagy generáció
Marsilit a forrásközlések hevében égő pozitivista történészek fedezték fel a
magyar kutatás számára. Elsőként az irodalomtörténész, Szilády Áron hozott
hírt a bolognai kéziratokról. Szilády a Marsili által Budán 1868-ban
gyűjtött török, perzsa és arab, valamint a Mátyás király könyvtárából esetlegesen
megmaradt kódexek (korvinák) után kutatott, sajnos nem sok sikerrel.
1 Szilády tudósításán felbuzdulva az amatőr történész (valójában jogász),
Beliczay Jónás írta meg az első magyar kismonográfia méretű Marsiliéletrajzot,
elsősorban Fantuzzi egy évszázaddal korábban megjelent könyvét
kivonatolva. 2 A kutatásoknak a magyar történetírás egyik legvitatottabb
alakja, Thaly Kálmán adott újabb lökést, aki 1892 őszén járt Bolognában, és
rögtön hazatérte után meg is kezdte a Marsili-ügy mitizálását. Érdemei természetesen
ennek ellenére sem vitathatók el, és ügybuzgalmát tekintve túlzásai
még érthetők is. Thaly valószínűleg azért tüntette fel szenzációs felfedezésként
a Bevilaqua család tulajdonában lévő Marsili-levéltár megtalálását
– melyről Áldásy Antal szerint még maguk az olaszok sem tudtak –,
hogy ezzel megnyerje a pénzzel rendelkező fórumokat a kutatások további
támogatására. Az Akadémián sikerült is elérnie azt, hogy az a fővároshoz,
valamint a had- és pénzügyminisztériumhoz forduljon anyagi támogatásért
a Marsili-hagyatékban található magyar vonatkozású iratok lemásoltatása
végett. Sajnos támogatás egyik részről sem érkezett, jóllehet Bevilaqua herceg
arról biztosította az Akadémiát, hogy ő mindenben támogatni fogja a
kiküldendő magyar kutatót. 3 Ettől függetlenül Thaly közbenjárására Áldásy
Antalt az Akadémia már 1893 tavaszán kiküldte Bolognába azzal a megbízatással,
hogy „Marsili levelezését II. Rákóczi Ferenc megsegítése ügyében
Vendôme és Vaudemont herceggel”, illetve „Rákóczi ügynökének, báró Vojonovicsnak
jelentéseit” felkutassa, „de ezen remény fájdalom nem teljesült”.
4 Áldásy útja ennek ellenére nem volt hiábavaló. A mai napig ő az egyetlen
magyar kutató, aki átnézte az akkor a Bevilaqua család tulajdonában lévő
Marsili-levéltárnak a család által is engedélyezett részét, melyből számos iratot
lemásolt az Akadémia részére, de ezek sajnos a mai napig nem kerültek
elő. A Marsili-hagyatéknak ez a része (tehát, ami nem a Bolognai Egyetemi
Könyvtárban található) a későbbiekben teljesen elkerülte a magyar kutatók
1
Akadémiai Értesítő, 1868, 128–142.
2
BELICZAY Jónás, Marsigli élete és munkái, Bp., Akadémia Könyvkiadó-Hivatala,
1881 (Értekezések a Történelmi Tudományok Köréből, 9. évf., 9. k.); Giovanni
FANTUZZI, Memorie per la vita del C[lonnell]o Luigi Ferdianando Marsigli, Bologna,
Lelio della Volpe, 1770.
3
Akadémiai Értesítő, 1893, 244. „A honvédelmi minister úr értesíti az akadémiát,
hogy a bolognai Marsili-iratok tanulmányozására sem szakerőkkel, sem anyagi erőkkel
nem rendelkezik, az akadémia kiküldötteinek azonban szívesen szolgál erkölcsi
támogatással” – volt az egyik válasz. (Akadémiai Értesítő, 1893, 687.)
4
ÁLDÁSY Antal, Olaszországi történeti kutatások, Magyar Könyvszemle, 1892, 261.
253